Az új fiatal pápa

Megnéztem mind a Fiatal Pápa, mind az Új Pápa című sorozatot.

Érdekes az eleje. Az új pápa nem “reformer”, hanem vissza akar térni az eredeti értékekhez. Talán csak az nagyon bulváros, hogy természetfeletti erő kell a pápának. Bár bizonyos szempontból igaz: a mai nyugati környezetben valóban csak csodákkal operálva lehetne Krisztust hirdetni, az egész környezet progresszív reformokra vágyik, nem Krisztusra.

Jó még a progresszív politikus karikatúrája, s a nagyhatalmú államtitkár ábrázolása.

Aztán jön a második sorozat. A jelenlegi római pápa nevetségessé tétele még kifejezetten merész lépés. Aztán megjelenik III. János Pál, akinek szerepéről nem derül ki semmi, s nem a kiváló színésszel van gond: ő kitűnően játssza el a semmit, sőt valószínűleg ő a legjobb színész az egészben.

Aztán felébred kómájából a korábbi római pápa, s egymás után történnek az indokolatlan események. Majd mindenki meghal, s a nagyhatalmú államtikárból lesz az új római pápa.

Mintha a rendező elfelejtette volna a közepén, mit is akar mondani.

Nagy csalódás.