Egyház és szekta

Mi a szekta és az egyház közti különbség?

Minden egyház szektaként kezdi. S minden szekta vagy megszűnik vagy egyházzá válik, nagyon kevés ez alól a kivétel: a tartósan szektaként megmaradó szekta.

A szekták nagy része idővel megszűnik, s ami mégis marad, az egyházzá válik, még a legegzotikusabb, legfurcsább szekták is. Kedvenc példám a mormonizmus. Nehéz nála extrémebb XIX. századi szektát találni, ma azonban csak egy átlagos unalmas, szalonképes, jólfésült egyház, mely csak azért nem egy a sok amerikai protestáns egyház közül, mert hittana nem protestáns.

A tartósan szektaként megmaradó szektára pedig talán legjobb példa a Jehova Tanúi.

Lássuk hát a 8 legfőbb eltérést egyház és szekta között.

A társadalmi beágyazottság. Az egyház igyekszik tömegeket vonzani, a társadalom része lenni. A szekta a keveseket tömöríti, akik tudatosan kivonják magukat a társadalomból.

A korai kereszténység egyházasodásának pillanata az az időszak a II. században, amikor nyilvánvaló lett, az ígért második eljövetel nem most lesz, hanem a bizonytalan jövőben, 1gy nem lehet mindenki az apostolok, evangélisták, misszionáriusok életmódjának követője, hanem bizony a nagy többség kisember, aki dolgozni jár, családja van, anyagi problémákkal küzd, s ezzel együtt mégis hű keresztény.

A papság helye. Az egyházban a pap adminisztrátor, kormányzó, közvetítő, tanító. A szektában a pap mindentudó, teljhatalmú vezér.

S teljesen mindegy, hogy van-e hivatalosan papság, vagy – mint a protestantizmus egy részében – egyetemes papság van, ez utóbbi esetben is kiemelkednek a hangadók, akik eljátsszák ezt az szerepet.

A papság hatalma. Az egyházban a pap hatalma segítő, tanácsadó. A szektában a pap hatalma kiterjed a tagok magánéletére is.

Egy katolikus pap akkor szól bele a hívő magánéletébe, ha az kifejezetten segítséget kér, de proaktívan nem tesz semmit. Míg egy jehovista elöljáró még véletlenszerű ellenőrzéseket is tart a tag lakásában, s megszidja, ha szabályellenes magatartást tapasztal.

A tagság eredete. Az egyházba a tagok beleszületnek jellemzően. A szektába a tagok jellemzően betérnek.

A szekták egyházasodásának egyik fontos jele éppen az, amikor a tagok gyerekei immár automatikusan tagok lesznek, s azok maradnak felnőttként is.

Ugyanebből ered a tagság joga is. A szektákban még a tagok gyerekei is átmennek hosszadalmas felvételi eljáráson, míg az egyházakba a teljesen kívülállók is könnyedén beléphetnek.

Az egyház tehát mennyiséget akar, a szekta minőséget. Ez nem negatív vagy pozitív értékelés, csakis ténymegállapítás.

A tagság jellege. Az egyházban a tagok zöme passzív, sőt nagy része nominálisan tag. A szektában a tagok mind aktívak, a passzívakat kizárják, hiszen aki passzív, az annak a külső világnak a része, melytől a szekta el akar határolódni.

A szektába tehát nehéz belépni és könnyű onnan kilépni. Az egyházba meg könnyű belépni, viszont szinte lehetetlen kilépni, hiszen formális kilépés helyett a tag egyszerűen passzív lesz.

A szekta tagja kapcsolatrendszerében totálisan alkalmazkodik a szekta érdekeihez, a kilépett tagokkal megszakítja kapcsolatait. Ezzel szemben egy egyháztag számára eleve nem kérdés, hogy lehet-e személyes kapcsolata az akár az egyház ellenségével is.

A tanítás és a hitélet jellege. Az egyház hitelvei nyilvánosak, megismerhetőek kívülről is, nincs bennük semmi titok. Ugyanez igaz a vallásos eseményekre. A szekta viszont igyekszik valamiféle titkosságot fenntartani, az istentiszteletek jellemzően nem látogathatóak kívülállók által.

A “szakma” mint profizmus vagy amatőrség. Az egyházakban jellemző, hogy valamilyen meghatározott képzettség kell a vezetői státuszhoz, míg a szektákban jellemzően elegendő a lelkes személyiség ehhez.

A teológia. Bár mind az egyházakra, mint a szektákra jellemző a dogmatikai állandóság, azaz nem vagy csak nagyon ritkán változik a tanítás, a szektákra jellemző, hogy az alaptanításon kívüli hitelvekről sincs vita, minden vita eleve ellenséges tevékenységnek számít.

Ex-jehovista ismerősöm mesélte, az volt az egyik visszatérő szöveg náluk “ne kíváncsiskodjatok” és “ezt tudni a vezetőség dolga”.