Szun-ce nevezetes könyvében azt mondja, 5 féle kém létezik:
A demokratikus viszonyok közt azonban új szereplők jelentek meg.
Minél demokratikusabb egy állam, annál jobban meg van kötve mind a polgári, mind a katonai vezetés keze tevékenységét illetően.
A közvélemény szerepe hatalmassá válik. Egy adott narratíva támogatottsága hatalmas segítséget tud nyújtani, de hatalmas kárt is tud okozni.
Márpedig sokkal könnyebb a közvélemény befolyásolásán keresztül az ellenséget valamely irányba kényszeríteni, mint megismerni az ellenség által követett irány részleteit a gyakorlatban. Ráadásul míg az utóbbi illegális tevékenység, az előbbi – működő demokráciákban – teljesen legális.
A modern ellenségeskedésben ezért ez a forma meghaladja értékben a hagyományos kémtevékenységet.
A médiákon keresztül könnyedén elérhető mindez. Egyrészt mindig vannak emberek, akik eleve egyetértenek velünk. Másrészt vannak a hasznos idióták, azok akik ugyan nem értenek egyet velünk, de szövegük kárt okoz az ellenségnek, így közvetve hasznot hoz nekünk. Továbbá vannak a hírhamisítók, akik minden iránt kétséget gerjesztenek, így bár a mi narratívánk se hat, de az ellenségé se. S végül – de nem utolsósorban, mert igen hasznosak – az ellenség buta propagandátorai, akik olyan alacsony szinten működnek, hogy akaratlanul is ellenérzést keltenek.