Hogyan alapozza meg?

Érzékeny téma. Magyarország az egyetlen kelet-európai ország, ahol jelentős kálvinista kisebbség van, a lakosság közel ötöde református. (Még két kelet-európai országban van jelentős protestáns lakosság: Észtországban és Lettországban, ezekben relatív többséget is alkotnak, de mindkettő a protestantizmus mérsékeltebb, lutheránus ágához tartozik.) Ráadásul Magyarországon a református vallásnak van egy amolyan nemzeti színezete is, s ez pl. a romániai magyaroknál is erősen érezhető (akiknek kb. a fele lehet református).

Pedig fontos az igazságot kimondani: a protestantizmus az ateizmus, a modernitás, a liberalizmus szellemi alapja, s ebben éppen a kálvinista ág jár elől.

A világon jelenleg kb. 2,5 milliárd keresztény van, s közülük kb. 1 milliárd protestáns. Ezek közül 70 % vagy kálvinista vagy nem hivatalosan kálvinista ugyan, de a kálvinista eszmék részleges hatása alatt kifejlődött felekezet.

A kálvinizmusnak 2 nagyon fontos alapelve van, mely megkülönbözteti a kereszténység többi részétől:

• az előre elrendeltség,
• a személyes megváltás bizonyossága.

Az előre elrendeltség egy téves ágostoni gondolat tetézése további tévedésekkel. A nyugati kereszténység legnagyobb teológusa Ágoston –
Aurelius Augustinus (354-430) -, ő vetette meg azokat az alapokat, melyek aztán lassan tovább fejlődve nem-keresztény eszmékhez vezettek, bár őt magát még nem lehet vádolni keresztényellenességgel.

Ágoston annak idején egy eretnek eszmével vitázva esett át a ló ellenkező oldalára: tagadni akarta azt a gondolatot, hogy az ember képes saját magát megmenteni, így ennek ellentétjét kezdte védeni, ami pedig ugyanolyan abszurdum. Miközben ő maga volt az, aki gyönyőrűen elmagyarázta, Isten mindentudása nem áll ellentétben az ember szabad akaratával. Szóval én nem hiszem, hogy azt akarta volna mondani Ágoston, amit Calvin aztán kihozott belőle. Hiszen Ágoston még csak azt állította, mivel Isten mindent tud, így azt is, hogy ki fog szabad akaratával élve a bűn mellé állni, ezzel saját magától elvéve az üdvözülés lehetőségét, de azt nem, hogy Isten egyeseket eleve bűnre teremt. Egyes kálvinisták szerint, s ez ma a kálnista többségi álláspont – bár nem maga Calvin szerint, ha jól tudom – Ádám bűnét is Isten rendelte el, mert ez terve része volt. Szóval a kálnista Isten valamiféle unatkozó bábjátékos, enyhe szadista vonásokkal.

Ráadásul Calvin még rá is pakolt erre továbbiakat, azt kihozva, hogy Isten előre dönti el, ki lesz kárhozatra ítélve, s ki fog üdvözülni. Sőt, ehhez azt is hozzátette, az üdvözölésre választott ember tudatában van kiválasztott státuszával.

A jó hívők tehát valamiféle büszke VIP-tagok. Dehát az ember elbizonytalanodik, még a VIP-ember is néha. Erre vannak a külső jelek: nyilván Isten bőven megajándékozza kiválasztottait.

A gyakorlatban ez azt jelenti: ha nincs különösebb lelkifurdalásom, gazdagon és egészségesen élek, boldognak érzem magamat, akkor én VIP-es vagyok, Isten kiválasztottja.

S nem is kell sok idő, a jó és gazdag közérzet válik életcéllá. Ami azonos a liberalizmus alapcéljával: minden egyén legyen boldog, s e célja elérése céljából mindent szabad. Simán ki is hagyható Isten.

Tervezem, leírom a protestantizmus abszurd történetét egyszer, csak a lényeget figyelembe véve, egymondatos megjegyzésekkel. Nem lesz nehéz. Szerintem még ebben a hónapban meg is csinálom.