Oroszországi uráli nyelvek

• maxval bircaman
• 2019-10-17

Az uráli nyelcsaládhoz tartozó oroszországi nyelvek helyzete.

32 uráli nyelvet tartanak számon jelenleg (persze ez számolás kérdése is). Ezek közül a 3 nagy nyelvnek – magyar, finn, észt – és 9 kis nyelvnek a törzsterülete Oroszországon kívül van. A maradék 20 nyelv törzsterülete viszont Oroszország. Ezeket nézzük meg.

Tudni kell történelmileg, hogy a mai Oroszország európai részének északi fele legnagyobb részében uráli finnugor népek által volt lakott még 1000 éve, ez volt a többségi lakosság. Az orosz államalapítás – 862 – és az azt követő orosz nemzetalapítás tulajdonképpen úgy zajlott, hogy egy vékony viking vezető réteg uralma alatt a folyók mentén élő szláv törzsek egyesültek az erdőkben élő finnugor törzsekkel, lassan mindenki átvéve az orosz nyelvet.

Az orosz őskrónika szerint is úgy lett az orosz állam, hogy két szláv és két finnugor törzs elhívta a viking Rurikot, hogy uralkodjon felettük. Az állam első központja Novgorodban volt, ez akkoriban jelentős város volt, míg ma kisváros – nagyjából félúton fekszik a mai Moszkva és Szentpétervár között.

Az első orosz állam lakossága kb. fele-fele arányban lehetett szláv és finnugor, vékony viking uralkodó réteggel. A Rurik-dinasztia természetesen hamar elszlávosodott, ahogy ez a finnugor lakosság zömével is megtörtént. Szóval a mai uráli népek azok, akik nem vettek részt ebben az asszimilációban, nem lettek orosszá. Elsősorban azért, mert távolibb, nehezebben megközelíthető területeken éltek.

A nyelvek életerősségére van egy 13-fokú skála, ezt érdemes használni, röviden a skála fokozatai:

• 0 – a nyelvet széles körben használják a nemzetközi életben,
• 1 – a nyelvet országos szinten használják, az élet minden területén,
• 2 – a nyelvet regionális szinten használják, az élet minden területén,
• 3 – a nyelvet széles körben használják, az élet minden területén, a hivatalos állami használat kivételével,
• 4 – létezik az adott nyelven széleskörű oktatás, irodalom, a nyelvnek van sztendertizált változata,
• 5 – létezik sztendertizált változat, de elterjedése csak részleges, viszont nyelvfejlesztési politika van,
• 6a – a nyelvet széles körben használják, de csak személyes célokra
• 6b – a nyelvet széles körben használják, de csak személyes célokra, s beszélők aránya az életkorral csökken,
• 7 – a gyerekek még megtanulják a nyelvet szüleiktől, de már nem adják át azt saját gyerekeiknek,
• 8a – csak az idősebb nemzedék használja a nyelvet,
• 8b – csak az idősebb nemzedék használja a nyelvet, s csak egymás közt,
• 9 – a nyelv tudata van csak meg a közösségben, azt csak mint identitásuk elemekét használják néha, de a nyelv már senkinek se az anyanyelve,
• 10 – teljes kihalás állapota.

Először is azok a nyelvek, melyek olyan minimális számú beszélővel rendelkeznek, hogy a biztos kihalás vár rájuk

Ezek jó példája az izsór (ingerman). Az izsórok Ingria (a mai orosz-finn határvidék Ladoga-tó és Finn-öböl közti régiója) őslakossága. Ingriában a terület svéd uralom alá kerülése után a XVII. században a lakosság zöme lassan finn lett, a finn betelepülés miatt, majd pedig amikor 100 évvel később a terület orosz lett, jöttek az orosz betelepülők. Az izsórok zöme asszimilálódott, vagy finn vagy orosz lett, a finnektől a fő eltérés a vallási maradt: az izsórok hagyományosan ortodoxok. A nyelv annyira hasonlít a finnhez, hogy sokan eleve finn nyelvjárásnak tekintik. Az asszimilálódás utolsó fázisában vagyunk jelenleg, az anyanyelvi beszélők száma: 123, a nemzetiséghez tartozók száma: 266, a nyelv státusza: 8b. Ma már mindenki orosz vagy finn anyanyelvű.

Ami igaz az izsórokra, az a vótokra és a lüdökre is. A vótok a mai orosz-észt határvidéken vannak, a lüdök pedig Ingriától északkeletre. A lüd státusza 7, a vót státusza: 8b. A lüd anyanyelvi beszélők száma: 64, a vóté hivatalosan nem számolt (az orosz statisztika a karél nyelv részének tekinti) , becslések szerint 3-4 ezer. Itt is a teljes lakosság orosz vagy finn anyanyelvű a lüdöknél, míg a vótoknál orosz vagy észt.

A térség két relatíve nagyobb nyelve a karél és a vepsze, mindkettő nyelvi státusza jobb: 6b. Oroszországban karél anyanyelvű 25605 fő, vepsze anyanyelvű pedig 3613. Ismét elmondható: a teljes lakosság orosz anyanyelvű is, egy kisebb rész – az idősebbek – pedig finn anyanyelvű. A karélt sokan finn nyelvjárásnak tekintik.

A 10 lapp nyelv közül 3-nak a törzsterülete Oroszország,azon belül a Kola-félsziget északi része: akkala-lapp (státusza: 9), kildi-lapp (státusza: 8a), ter-lapp (státusza: 8b). Az anyanyelvi beszélők száma a kildi esetében 353 fő, a ter esetében 2 fő, az akkala esetében 0 fő (pár éve még 1 fő volt). Mindenki orosz anyanyelvű is.

Észak-Szibériában 5 szamojéd nyelv van, ezek adatai:

• enyec: 43 anyanyelvi beszélő, státusza: 8a,
• nyenyec: 21926 anyanyelvi beszélő, státusza: 6b, két nyelvjárása annyi távoli egymástól, hogy azt sokan 2 külön nyelvként osztályozzák,
• szölkup: 1023 anyanyelvi beszélő, státusza: 5,
• kamasz: 0 anyanyelvi beszélő (pár éve halt meg az utolsó beszélő), státusza: 9,
• nganaszán: 125 anyanyelvi beszélő, státusza: 6b,

mindenki orosz anyanyelvű is, az enyecek használják a nganaszánt is.

Hogyan lehetséges, hogy ezeknek a nyelveknek egy része életképesebb? A magyarázat: ezeket olyan ritkán lakott, hatalmas területeken beszélik, ahová alig hat a külvilág, s ahol az emberek alapvetően ma is úgy élnek, mint évszázadokkal ezelőtt. El kell képzelni pl. egy Magyarországnál nagyobb méretű területet, párezer lakossal, ahol a lakosság 20-30 %-a egy-egy ilyen nyelvet beszél. Mint egy indián rezervátum az USA-ban, csak éppen egy hatalmas üres területen.

Vicces nyelviskola reklám: a nyenyec srác elmegy modern ruhában leánykérőbe, de ott kiderül nem beszél nyenyecül, csak oroszul. A lány ezért nemet mond neki. Majd 2 hónap múlva visszatér népviseletben, már nyenyecül beszélve. De sajnos még mindig nem sajátította el a nyenyec szokásokat: villát kér a sózott halhoz.

Ami a két obi-ugor nyelvet illeti, a helyzet menthetetlen. Státuszuk 6b, de nem is ez a gond, hanem a hatalmas nyelvjárási eltérések, az egyes nyelvjárások nem értik a másikat mindkét nyelven belül. Az asszimiláció hatalmas fokú. Oroszországban 12269 fő vallja magát manysinak, de csak 958 a manysi anyanyelvű, a hantiknál a nemzetiségi szám 30943 fő, az anyanyelvi beszélők száma pedig 9584. Ma már minden hanti és manysi orosz anyanyelvű, a hantik egy kisebb része pedig átvette a tatár nyelvet. (Anyanyelvi beszélőit tekintve a tatár Oroszország második legnagyobb nyelve, az orosz után.) A két népre a legnagyobb csapásnak ősterületük rendkívüli gazdagsága nyersanyagokban bizonyult, aminek hatására hatalmas mértékű betelepülés történt. A XX. sz. elején még a Magyarországnál kb. 5-ször nagyobb terület lakosságnak kb. negyede hanti és manysi volt, a század végére ez 2 %-ra csökkent. A betelepülők pedig elsősorban oroszok voltak, másodsorban tatárok és ukránok. A hatalmas iparosítás megsemmisítette nagy részben a lehetőséget a hagyományos életmódra.

Végére hagytam a 4 közepes méretű uráli népet: marik, mordvinok, komik, udmurtok: létszám, anyanyelvi beszélők száma, nyelv státusza:

• marik: 547605 fő:
  • mezei mari – 365316 anyanyelvi beszélő, státusza: 4,
  • hegyi mari – 23062 anyanyelvi beszélő, státusza: 6b;
• mordvinok: 744237 fő – 431692 anyanyelvi beszélő (kétharmad erzja, egyharmad moksa):
  • erzja – státusza: 5,
  • moksa – státusza: 6b;
• komik: 228235 fő:
  • komi-permják – 63106 anyanyelvi beszélő, státusza: 6b.
  • komi-zürjén – 15609 anyanyelvi beszélő, státusza: 6b;
• udmurtok: 552299 fő, ebből: 324338 anyanyelvi beszélő, státusza: 6b.

Ami mind a 4 népre jellemző:

• az adott nemzetiség aránya saját eredeti földjén ma már kisebbségi, a legkisebb arány – 23 % – Komiföldön, a legnagyobb Mariföldön – 42 %,
• nagy rész ténylegesen beszéli a nyelvet, de csak a falvakban, idősebbek között fordul elő az egynyelvűség, máshol mindenki orosz anyanyelvű is,
• a nyelv hivatalos, de a gyakorlatban jelképes, kimerül a használata a törvényszövegek lefordításában és állami kétnyelvű feliratokban,
• a nyelv használata fentieken kívül a közéletben gyakorlatilag nulla,
• a nyelv használói családi nyelvként tekintenek rá, nincs igény másra,
• a nyelv tannyelvként való használata az általános iskola alsó tgaozatán jelenik csak meg, ott se mindenhol (a legkisebb arány – 2 % – Komiföldöm van, a legnagyobb Mordvinföldön – 25 %),
• az orosz tannyevű iskolákban a helyi nyelv csak tantárgy alsó tagozatban: kötelező jelleggel csak Komiföldön és Mariföldön volt 2018 előtt,
• magasabb fokú oktatásban gyakorlatilag minden orosz tannyelvű

Tipikus helyzet a Komiföldi Parlament ünnepi ülése: az orosz himnusz után mindig megszólal a komi himnusz is, kint van mindkét zászló, de komiul csak 1 mondat hangzik el és az eskü 8:28-tól:

Jellemző a mordvinföldi helyzet, ahol tervbe volt véve a nyelv kötelező tantárgyként való bevezetése, ami ellen általános ellenkezés alakult ki, nem csak az oroszok, de a mordvinok jelentős része által is: a nyelvre a legtöbben úgy néznek mint valamilyen népviseletre: szép emlék a múltból, de ma már haszontalan dolog, a gyakori érv: “ne kényszerítsék a gyerekeket felesleges dolgokra, inkább tanuljanak angolul ugyanebben az óraszámban”. Ami viszont érdekes: a nyelv lassú csökkenése mellett erősödik az identitás, a saját múltra való büszkeség. Kicsit mint az íreknél, akik nem hajlandóak írul tanulni, de büszke írek – persze a mordvin nyelv helyzete jobb, mint az íré, legalább jóval többen beszélik.

А mariknál a helyzet picit jobb – a legjobb a 4 nép közül -, de az alapvető jellemzők itt se másak. Egyszerűen kicsit nagyobb a nyelv iránt való érdeklődés, de itt is teljesen hiányzik a nyelvhasználat a magánszférán kívül.

Problémát jelent az nyelvekről szóló 2018-as új orosz törvény, mely kimondja minden nyelv tanulásának önkéntességét. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kisebbségi nyelvek nem terjeszthetők kötelező tárgyak formájában. Ami viszont még egy pont, ami erősíti az egyébként hivatalos nyelvi státusz jelképességét.

El lehet mondani: a XXI. sz. végére egyetlen aktívan beszélt uráli nyelv se maradni Oroszországban, ez tűnik jelenleg a legvalószínűbb jövőnek.

Ezeket ajánlom:

t