A Smaragdtábla legrégebbi igazolt verziója egy i. sz. VI. századi arab nyelvű irat, de a hagyomány szerint az eredeti egy i. e. VI. századi görög irat.
Hamvas Béla fordításában:
Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.
Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van, és ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, így érted meg az egy varázslatát.
S ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.
Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.
Ő a theleszma, az egész világ nemzője.
Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.
Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.
A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ felett így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.
Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.
A világot így teremtették.
Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.
Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.
Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.
Amit nem vesznek észre sokan a szövegben, az a legáltalánosabb elve abszolút szó szerinti értelemben: ami fent van, az ugyanaz, mint ami lent van, s fordítva.
A képlet kb. ez a tudomány jelenlegi állása szerint (a dőlt betűsek csak az élőre igazak):
A ?-t Istennek hívják a hívők, a materialisták pedig nem szólnak róla.