Szalai

A ténylegesen baloldali, azaz nem ballib Szalai Erzsébet mond pár érdekes dolgot. Persze nem értik a cikket az olvasók, se a ballibek, se a fideszesek. Szalai érdekes szerző, bátor ember, azon kevesek egyike, aki még a liberális szellemi egyeduralom idején is, a 90-es években, képes volt nem betagozódni a balliberális értelmiségbe. Ezért írásait, előadásait figyelemmel követni mindig érdemes, akkor is, ha – s ez azért sokszor megesik – nincs igaza.

A fideszes narratíva szempontjából a legegyszerűbb és leghasznosabb a baloldaliak és a liberálisok összemosása, még akkor is, amikor azok nincsenek összemosodva (tény persze: ez ritkaság Magyarországon). A ballibeknek meg még narratívájuk sincs, mert a “fújj, csúnya Zorbán!” az kevés ehhez. De most nem ezt fogom elemezni, hanem magát Szalait.

Szalai nyíltan elmondja, Magyarországon azért nincs baloldal (természetes a “baloldal” szó valódi értelmében), mert eleve esélytelen, hiszen egyrészt lepaktálna a liberálisokkal hatalmi okokból (sőt ezt kifejezetten helyesnek mondja Szalai, bár nem fejti ki miért, szerintem ez öngyilkos magatartás), másrészt, ha ezt nem tenné, elvesztené a versenyt az antikapitalista jobboldallal szemben (le a kalappal Szalay előtt, hogy nem szélsőjobbnak mondja), idézem is: “egy mostanság létrejövő baloldali rendszerkritikai párt első számú riválisai a jobboldali antikapitalista politikai erők lennének – melyek a társadalom mai mentális állapotában a baloldali erőknél jóval hatékonyabbak“. Persze nem fejti ki, de így is meglepő, hogy ez így megjelenik a ballib Mércében, ahol egyébként a narratíva az, hogy a magyarok bunkók, plusz Zorbán betiltotta a médiákat, ezért nem szavaznak az elnyomott emberek ballibekre.

Pedig érdemes lett volna kifejteni. Ez pedig az lenne, hogy az újbal vagy a szélsőbal a rendszeren belül keres megoldást, ahogy ezt egy antiliberális szélsőbalos ismerősöm mondta, a cél nem a francia forradalom lkvidálása, hanem “befejezése”, mert – szerinte – a liberálisok félúton megálltak, s a kommunistákra marad ennek a feladatnak a megoldása. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy ezt az álláspontot én marhaságnak tartom, hiszen hogyan is lehetne egy a kizsákmányolást és a pénzhatalmat dicsőítő rendszer befejezése a kizsákmányolás és a pénzhatalom megszüntetése. Ezzel szemben viszont az újjobb – egyre inkább szakítva a szélsőjobb szintén rendszeren belüli narratívájával – egyre inkább kezdi meglátni a rendszerből kilépés szükségszerűségét. De erről már sokat írtam.

Amit sose vesznek észre ezek az emberek, mármint Szalai és társai, azt éppen marxista ideológiájuk miatti kotlátoltságuk okozza. Globális osztályharcot hallucinál a szerző, csak mert a német Audi szakszervezete segített a magyar Audi szakszervezetnek, miközben a két helyen a bérszint kb. 3:1 arányú. Miféle közös érdek?

A következtetés emiatt is téves. Mivel Magyarország és a többi régióbeli ország nem rendelkezik értékelhető saját tőkés osztállyal – s hiába a Fidesz próbálkozása ennek létrehozáásra, ez a projekt ma is csak nagyon a legelején topog -, így természetesen munkás-tőkés harc sincs. Ezt látja a szerző is, ezért azt írja, a dolgozók a régióban nem a tőke, hanem a mindenkori állam ellen küzdenek. Csakhát ez sem igaz, ezen az alapon éppen a Fidesz lesz a győztes minden választáson, hiszen az átlagember látja: Orbánék azok, akik próbálják az ország érdekeit védeni a nyugati tőkével szemben, szemben a nyugati tőkének mindig alázatosan bólogató ballibeknek. A ballib megmondóemberek okosabbjai ezt mára átlátták, ezért is erőltetik az “Orbán a nyugati befektetők hű szolgálója” narratívát, csakhát ez a szöveg abszolút hiteltelen ballibek szájából, s ezen nem fog tudni változtatni az se, hogy egy-egy ballib politikus fél órára egy gyárkapuhoz láncolja magát.

Mindennek ellenére: bátor cikk, mely rombolja a ballib narratívát. Így hasznos.

S mi is a valós helyzet? A magállamok, melyek a világ kizsákmányolásával morzsákat adtak a saját népüknek, megteremtettek egy olyan fokú életszínvonalat, mely már érdekeltté tette az ottani kisembereket a rendszerrel való szolidaritásban. Csak hát a rendszer alapjai mára kimerültek, erősen csökken a világ kizsákmányolásának lehetősége, a rendszer erejét adó hatalmak ereje mind jobban csökken, plusz még a magállami nagyurak szolidaritása saját országaikkal a nulla felé kezd közeledni, így egyre kevesebb marad, amit a rendszerurak meg akarnak, sőt meg tudnak osztani a népükkel. A magállami kisember arra a vezetőre szavaz, aki képes ezt a folyamatot legalábbis lassítani. Miközben a folyamat nem állítható meg, nem lassítható, legalábbis a magországok nagy többségében. Az én személyes véleményem szerint 2 ország van Nyugat-Európában, ahol a liberális kurzus fenntartható hossszabb távon is, Norvégia és Svájc, az egyik a mértéktelen természeti kincsek, a másik a lopott pénzek mértéktelen felhalmozása miatt, de még ezt a két országot is romba képes dönteni már középtávon is a mértéktelen bevándorlás.

Szalai bátran kimondja a végén: az újbal letért a közösségvédelemről a különféle kamukisebbségek védelmére. Igazi “fasiszta” gondolat, mármint a ballib szabványok szerint. Le a kalappal ezért a bátorságért.