Teremtés és semmi
A keresztény eszme egyik problémás része a semmiből teremtés és a rossz kérdése.
A rossz nem lehet önálló létező, hiszen ez 2 dolgot jelenthetne:
- Isten teremtette a rosszat, ami képtelenség, hiszen Isten a tökéletes jó,
- a rossz Istentől független létező, ami ellenkezik a keresztény tanítással, hiszen szerinte Isten az egyetlen igazi létező végsősoron, s minden más létező csakis általa van.
A megoldás: a rossz részleges jó, hiány a jóban. Azaz abszolút rossz nincs. Tehát az abszolút rossz nem létezik, azaz az abszolút rossz azonos a semmivel.
Viszont Isten a világot a semmiből teremtette. De mi ez a semmi? A lehetséges válaszok:
- az a semmi nem “igazi” semmi, hanem valami őskáosz – keresztény szempontból elfogadhatatlan, mert ez azt jelentenő. van más létező is Istenen kívül, tőle függetlenül,
- Isten a szó szerinti nemlétezőből csinált valamit – de ez képtelenség, hiszen ez azt jelentené, Isten nem a tökéletes létező a teremtés óta, mivel a teremtés után ő csak a létezés egy része immár,
- Isten saját magából alkotta a teremtést – de ha ez így van, az egyrészt panteizmus, ami ellentétes a kereszténységgel, másrész felmerül a kérdés: miért jelent meg a rossz ebben az isteni részben.
A megoldás az szokott lenni, hogy a teremtés egyfajta kiáramlás Istenből, melyet Isten sajától magától elválasztott, így “semmivé” tett.