Négy jövőkép
Alapvetően a következő 4 megoldás áll a liberalizmus gazdasági rendje, a kapitalizmus előtt:
- Az újragyarmatosítás, azaz a magállamok megpróbálják ismét felerősíteni a profitszívást a világból, majd ebből a pénzből tovább biztosítani a jólét növekedését a magállamokban, ez tulajdonképpen a szocdem jóléti államiség visszahozása, ill. bevezetése ott is, ahol sose volt (pl. USA). Ez a megoldás már egyszer bejött, a XIX. sz. végén, de ehhez valószínűleg háborúra lesz szükség, aminek a kimenete kétes, ráadásul ma már az USA-elit egy része se akarja ezt.
- Kompromisszum, a kínai modell átvétele, azaz egyeszség kötése az állammal, a profit felének átengedésével – látszódnak ebben az irányban érdekes jelek, de nem hiszem, hogy a mai világelit zöme hajlandó lenne kiadni kezéből a politikai irányítást, plusz még a vagyon felét is odaadni.
- Korporatív állam, a sci-fi antiutópiák kedvenc verziója, azaz világállam kiépítése, benne a politika teljes alávetése nagy cégeknek. Ez valószínűtlen, mert Kína és Oroszország előzetes legyőzése kell hozzá, azaz olyan erő, mely ha meglenne, simán működhetne az egyszerűbb első verzió is.
- Lassú zuhanás, tétova kapkodás – ez a legvalószínűbb, most éppen ezt a modelt viszi Brüsszel.
Mi kisemberek a legutóbbit preferáljuk. Várjuk a liberális rendszer rohadását, s időnként bele is rúgunk, hogy sietessük. Ugyanis hatalmasat hibáztak a nagyurak a félperiféria népeivel, adut adtak a kezünkbe azzal, hogy túl sokat síboltak tőlünk. A mohóság sose jó módszer, de ők komolyan elhitték, sikeresen átnevelnek majd minket. Mi viszont nem nevelődtünk át, s a szabad piac láthatatlan kezét nem csókoljuk meg, hanem ráköpünk, sőt beleharapunk. Bocs, rablóbefektető és filantlopó gazember nagyurak, nem tudtuk, hogy láthatatlan a mocskos kezetek…