A lélekről

Mint neve is mutatja, a lélek vizsgálata a téma. Mi a test és a lélek kapcsolata?

A test képes befolyásolni a lelket, pl. ez a testi szükségletek érzete. De a gondolkodás csakis a lélek sajátossága. Arisztotelésznél az emberi lélek 2 részre oszlik: értelmes és értelem nélküli részre, ez utóbbi engedelmeskedik az előbbinek, továbbá az értelmes rész 2 alrészre oszlik: gondolkodó és cselekvő részre (ezeket itt nem osztja fel így, ebben az írásban). a értelem nélküli is 2 alrészre: tápláló lélekrészre és érzékelő-törekvő lélekrészre.

Itt elsősorban azonban csak a fizikailag releváns lélekről lesz szó, azaz nem az erkölcsi lelki szerepre.

Létezhet-e a lélek test nélkül? A lélek felfogható mint az élőlény mozgatója. A különböző filozófusok véleményét összegezve, megállapítható, hogy a lélek kérdésében 3 szempont van: mozgás, érzékelés, testetlenség.

Tud-e a lélek mozgatni, ill. önmagában képes-e mozgatni saját magát?

Ha a lélek mozog, akkor ez 4 fajta mozgástípust jelent: helyváltoztatás, átalakulás, csökkenés (pusztulás), növekedés. De van-e a léleknek természetes helye, mely szükséges, ha mozog? S ha képes mozgatni magát, ez azt jelenti, képes a testet elhagyni, ami képtelenség. Minden arra utal, a lélek csakis gondolkodás és akarat útján mozgat, maga pedig nem mozog. Az igazi megvizsgálandó kérdés: mi a kapcsolat a lélek és a test között.

Korábbi elképzelések

Arisztotelész elveti mind a lélek anyagi mivoltát, mind annak különállását a testtől. Platón elképzelését, hogy a lélek egyfajta harmónia is elveti, mivel a harmónia aligha lehet mozgató erő.

Platón 3 részre osztja a lelket: eszes, bátor és vágyakozó részre. De mi tartja a telekrészeket egyben? A test nem lehet az, hiszen az független a lélektől, Ha viszont valami más köti össze a részeket, akkor a lélek nem alapelv. Nyilvánvaló, hogy a lélek megosztottsága nehézséget jelent a kérdés magyarázata szempontjából.

Mi a lélek?

A természetben vannak élő és élettelen testek. Az élő testek három alapjellemzője: a táplálkozás, a növekvés és az öregedés. Minden test alany és anyag.

A test metafizikai értelemben anyag és valóságszerűség, míg a benne lévő lélek külön dolog, mely meghatározza a lelket, azaz lehetőségszerűség és forma. Az élőlény test és lélek elválaszthatatlan egysége: a testben lévő lélek adja meg az élőlény mivoltát.

Élőlény

Mitől élőlény valami? Jellemzők: ész, érzékelés, mozgás, táplálékozás.

A növények sajátos élőlények, mert nem rendelkeznek a mozgás képességével, mely jellemző a többi élőlényre. Csak azérzékelés képességével rendelkeznek.

A tapintás az emberi lény legegyszerűbb érzékelése. Ez az az érzékelés, mely szinte minden élőlényben jelen van. A tapintást nélkülöző élőlények a nap és a víz segítségével táplálkoznak.

Általában véve a léleknek tápláló, érzékelő, gondolkodó és mozgató képessége van.

Azonban vannak egyes ellentmondások, pl. vannak olyan növények és rovarok, amelyek darabokra vágva is életben maradnak. Itt tehát megmarad a mozgás, az érzékelés, a táplálkozás is. Ami viszont nem lehet a levágott részben az az észbéli képesség.

A lélekbeli képességek alapján lehetséges az élőlényeket csoportosítani. Van, melynél mindegyik képesség megvan, s van ahol csak egy, továbbá ezek közti átmenetek. A felsőbb képességek megléte esetében az alsóbbak is jelen vannak.

A növények csak táplálkozási képességgel rendelkeznek, egyes állatokban pedig a táplálkozó és az érzékelő képesség van meg. Mivel a táplálkozás egyfajta vágy eredménye, ezeknél az állatoknál megvan a vágyakozó képesség. A vágy, az indulat és az kívánság a vágyakozás három alakja. Viszont mivel a vágyakozásnak szükséges eleme az érzékelés, így ezzel a növényeknek is kell rendelkezniük.

Az érzékelő állatok rendelkeznek vágyakozó képességgel is. S vannak olyan állatok is, melyek ezen túl rendelkeznek mozgó, ítélő és szellemi képességgel is, ilyen állat az ember.

Táplűlkozás, utódnemzés

A táplálkozás a lélek egyik alapvető szükséglete. Nem csak azt teszi lehetővé, hogy az állatok táplálják magukat, hanem lehetővé teszi utódok létrehozását is általuk. Ez örökössé teszi az állatokat (tovább élnek utódaikan), s az táplálkozás alapvető fontosságú ebben a folyamatban.

A lélek mint a test oka

A lélek a test alapelve és oka is, a test lényege, célja és mozgásának alapja. Az anyag (ami a lehetőségszerűség) nem értelmezhető lényeg nélkül. Ebben az értelemben a test anyag és lehetőség lenne, míg a lélek a forma és valóság.

A lélek cél is egyben, mivel a természet mindig valami célból van. Minden cél táplálkozással és mozgással érhető el, azaz a lélek mindenben ott van, ami a táplálkozással és a mozgással kapcsolatos.

Táplálkozás

A táplálkozás egyszerre az „azonos azonossal” és az „ellentétek” elvén alapszik. A táplálék annak felhasználása előtt ellentétes, majd a táplálkozás folyamata alatt azonossá válik a testtel. A táplálék feldolgozása az élőlényben lévő tűz elem által zajlik.

Érzékelés

Az érzékelés lehet valóságszerű és lehetőségszerű. Maga a képesség lehetőségszerűség, míg a konkrét érzékelés valóságszerűség.
Az érzékelés feltétele mindig egy külső tárgy. Tehát a külső tárgyak mindig képesek elszenvedni az érzékelést, innen a lehetőségszerűség. Ez akkor válik valóságszerűvé, ha megjelenik az érzékeléshez szükséges eszköz, azaz az érzékszerv. A meglévő képesség realizálása annak teljesülése.

Az érzékelésnek három típusú tárgya van: kettőt önmagból következő, így pedig járulékos:

• olyan tárgyak, melyeket egyetlen érzékkel tapasztalhatók, pl. a hang a hallás által, a szín a látás által, ezek egyedi érzékek,
• olyan tárgyak, melyeket több érzékkel is tapasztalhatók, pl. mozgás. alak, ezek közös érzékek,
• járulékos érzékelés: “ez a fehér Diarész fia”, nyilvánvalóan a „fehér” nem szükséges elem.

A szó szoros értelmében csak az első kettő érzékelés.

A látás

A látási képesség tárgya az ami látható. A látott dolog a szín, ami egy olyan jellemző, mely elmozdítja az átlátszóságot a lehetőségszerűségből a valóságszerűségbe, ennek feltétele fény jelenléte.

A sötétség az átlátszó testeket képviseli lehetőségszerűen.

A hallás

A hang ismét a lehetőségszerűség és a valóságszerűség alapján fogható fel. Egyes dolgoknak van hangjuk, másoknak nincs.

A látáshoz hasonlóan a hangnak is szüksége van egy másik tárgyra, a két tárgy ütközése révén jelenik meg. Ez jellemzően a levegő vagy a víz, melyek hullámokat keltenek, melyek eljutnak a fülbe.

Olyan tárgy képes tehát hangot kiadni, mely képes mozgatni folyamatosan a levegőt vagy a vizet, míg ez a hatás el nem éri a fülünket.

A hangzás ugyanolyan, mint a fény. Ahogy a színek nem láthatók, ha nincs fény, hangszín sincs hang nélkül. A magas hangszín az, ami sok levegőt mozgat gyorsan, a mély hangszín pedig az, amelyik kevés levegőt mozgat lassan.

Saját hangot csak élőlények képesek kiadni, bár erre nem minden élőlény képes (lásd halak). Ennek az oka, hogy szükséges egy bizony szerv, a gége megléte a hangképzéshez. A levegőáram összeütközik a gégével, így lesz hangkibocsátás.

A szaglás

Az ember legfejletlenebb érzékszerve a szaglás, sokkal rosszabb, mint pl. a kutyánál.

Mindegyiknek az alapja egy adott tárgy, pl. a méz édes szagot áraszt.

A szagok közege a levegő és a víz. Az emberek számára csak a levegő, a vízi állatok számára a víz. Míg az ízeknek nedves tulajdonsággal kell rendelkezniük, addig a szagoknak szárazakkal.

Ízlelés

Ez a érzékelés nem igényel se közeget, se más testet. Az ízleléshez az ízlelendő dolognak nedvesnek kell lennie. Az ízlelést végrehajtó szervnek is enyhén nedvesnek kell lennie.

Íztípusok:

• édes – keserű – ez a két fő ellentét,
• eléőbbiek határsai: az oljaos és a sós,
• köztük van: a csípős, a fanyar, a kesernyés, s a savanyú.

Tapintás

Ez a legszélesebb lefedettségű érzékelés, mivel sokféle ingert képes lefelfogni. A bőr alatt lennie kell egy vékony, vízből és levegőből álló rétegnek, mellyel ez megtörténik.

Érzékek általában

Általános értelemben az érzékelés az a képesség, hogy az érzékelhető dolgokat felfogjuk – érzelés akkor van, ha jelen van mind az érzékelhető dolog, mind az adott érzékelés képessége. Az egyes érzékszervekre gyakorolt túlzó ingerek gátolják e szervek működését. Nyilvánvaló, hogy az érzékszerv mindig lehetőségszerűségben van.

Ízlelés, szaglás, hallás, látás, tapintás – más érzék nem létezik. Mindegyikre van egy adott bizonyos szerv a testben, mely lehetővé teszi az érzékelésen keresztüli megismerést.

Mindegyik szerv megfelel egy-egy elemnek: levegő – fül és orr, víz – látás, föld – tapintás, víz és tűz – ízlelés.

Nem szükséges külön érzékszerv, olyan dolgok érzékelésére, mint a nagyság, a számok, az alak, stb. Ezek a mozgásnak vagy annak hiányának köszönhetően érzékelhetők.

Általánosságban elmondható, hogy minden érzés lehetőségszerűség, míg maga az érzékelés valóságszerűség. De ez is kétszintű: hiszen ami képes hallani, az nem hall mindig mindent. Az érzékelés szerepe: megkapni a dolgok alakját, de nem magukat az anyagukat.

Képzelet

A lékek egyik sajátossága az ítélés és a gondolkozás. Ezek is érzékelésnek tekinthetők, de kevés élőlényre jellemzőek csak.

Az érzékelés nem azonos ítéléssel. Az érzékelés tévedhetetlen, az ítélés nem az.

A képzelet eltér az érzékeléstől és a gondolkodásból, azaz az utóbbi sajátos esete. Képzeletalkotáshoz elengedhetetlen az érzékelés mint alap, s a gondolkozás is mint az előbbit követő folyamat.

A képzelet teljes mértékben alá van rendelve akaratunknak. Képzelet lehetséges értelem nélkül is, egyes állatok képesek képzeletalkotásra.

Értelem

A lélek képes megismerni, ítélni és gondolkodni. Az értelem nem kapcsolódik a testhez, ha így lenne, akkor hatnának rá a testi állapotok, hideg, meleg és egyéb testhelyzetek lehetnek, miközben az értelem csak érzékeli és megérti a test állapotát.

Az értelem lehet két féle: aktív és passzív. Az aktív cselekszik a dolgok tekintetéében, míg a passzív a dolgokkal azonosul. Az értelemnek szüksége van az anyagra mint dologra, ez a passzív rész. Továbbá szüksége van arra is, hogy a dolgokat formává tegye, így azokat megértse, ez az aktív rész. A két résznek szüksége van egymásra.

Az egyszerű dolgok esetében az értelem képtelen hibázni, míg összetett dolgok esetében ez lehetséges.

Értelem nem alakulhat ki képzelet nélkül. A lélek soha nem tud értelmezni, ha nincs képzelet. Az értelem értelmezni a képzeletet.

A tápláló, érzékelő és értelmes képesség nem mozgatják a lelket. A tápláló képesség alapja a vágy. Az érzékelő képesség pedig lehetséges mozgás nélkül is. Az értelmes képesség se lehet mozgató, mert nincs feltétlenül gyakorlati szerepe. A vágy és a gyakorlati értelem a mozgató erő, de elsősorban a vágy. A gyakorlati értelem már a vágy következménye. A vágy azonban lehet téves is, ezért szükséges, hogy a vágyat az értelemmel összekapcsoljuk, az értelem ugyanis sohasem téved. Viszont mégis lehetséges, hogy a lélek csak a vágy által mozgatva cselekszik. Tehát: a vágy és a gyakorlati értelem mozgatják a testen keresztül az élőlényt. Ami az elsőt illeti, azt mondhatjuk, hogy két formája van; mozgó és mozdulatlan, előbbi a vágyakozó képességgel. utóbbi a cselekedet megítélését végső értelmi képességgel kapcsolatos.

A tökéletlen állatokban (melyeknek csak a tapintásuk van) láthatjuk, hogy éreznek örömet és fájdalmat, ezért képesek étvágyat érezni. Kérdéses van-e képzeletük. Valójában az érzékelő képzelőerő értelem nélküli élőlényekben fordul elő, míg a vágyó képesség az értelmes állatokban, az embernél fordul elő. Tehát az állatok is képesek sokféle képzeletekre, de csak az ember képes azokat megfontolni, míg az állatok a legtöbbször vágyaik rabjai.

Lélektípusok

A lélek azonos azzal, ami a valóság. A valóság dolgai vagy érzákelhetőek vagy elgondolhatóak, azaz vagy az érzékelés vagy a tudás területe.  Az lélek nyilván nem magukkal a dolgokkal azonos, hanem azok formáival.  Ahogy a kész az eszközök eszköze, úgy az ész a formák formája. Az észnek halhatatlannak kell lennie, mert a lélek alapelve.

Minden élőlénynek van tápláló lelke, hiszen minden lény szükségszerűen fejlődik, öregszik, ami lehetetlen élelem nélkül. Az érzékelés nem minden élőlényben fordul elő, mert vannak olyan lények egyszerű testtel, de az állatok mind rendelkeznek érzéssel. A táplálkozó lényeknél szükségszerű legalább a tapintás, különben nem tudnának táplálkozni.

A testek egyik legfontosabb érzéke a tapintás. Az egyszerű testekben (tűz, föld, víz, levegő) csak a föld képes önmagában érzékelni. Ezek az egyszerű testek megtalálhatók az emberi testben, így a földnek köszönhetően közvetlenül érezhetünk dolgokat. Minden más érzék pótlólagos az élőlényekben, szerepük a tökéletesebb létezés biztosítása.

• Tápláló lélek: jelen van minden emberben, állatban és növényben, lehetővé teszi a táplálkozást, az utódnemzést, a fejlődést, az öregedést.
• Érzékelő lélek: jelen van minden állatban és az emberben – táplálkozás, utódnemzés, érzékelés, mozgás, vágy.
• Szellemi lélek: csak az emberekben van jelen, lehetővé teszi az előbbieken kívül a gondolkodást is.