Szofisztikus cáfolatok

• maxval bircaman
• 2018-09-12

Olyan érvelésekről van szó, melyek valójában érvelési hibák. Az érvelési hibák igaznak tűnő, de hamis ellenérvek valamely állítással szemben.

Ezek az ellenérvek olyan állításokra épülnek, melyek által valami más, bennük nem foglalt dolog állítása következik látszólag. A fő ok:  beszélgetésben nem lehet a tárgyalt dolgokat szerepeltetni, hanem ehelyett a nevüket mint jelképeket használjuk, abból kiindulva, hogy ami a nevek közötti kapcsolat, az a dolgok közti is. Viszont míg a nevek száma véges, addig a dolgoké végtelen, így ugyanannak a névnek több jelentése is lehet.

A szofizmus tudománya – melynek lényege, hogy bölcsességet színlel annak valós megléte nélkül – abban áll, hogy a fentieket kihasználva a benne jártasak képesek becsapni a tapasztalatlanabbakat.

Érvtípusok

A párbeszéd formájú érvek négy típusa:

• oktatási célúak (didaktikusak) –  a témának megfelelő elvekből indulnak ki,
• dialektikus vita –  általánosan elfogadott kiinduló pontokból érvelés valamivel szemben,
• erisztikus vita –  látszólag általánosan elfogadott kiinduló pontokból igazol valamit, érvelés vagy látszólagos érvelés útján,
• vizsgálati érvek –  a vitapartner által elfogadottból indul ki, mely általános elfogadottságúnak számít.

Itt az erisztikus vitabeli érvekről lesz szó, mivel a szofisták ezeket alkalmazzák.

Erisztikus – ahol minden vitapartner igyekszik a maga igazát bizonyítani, az ellenfelét pedig cáfolni. Dialektikus – ahol a cél annak bizonyítása, hogy az adott álláspont valójában a vitapartner álláspontja is.

Vitacélok

Mik a célok ezekben a vitákban:

• cáfolat – a másik fél álláspontjának  visszautasítása,
• tévesztés – a másik fél általi tévesztés kimutatása,
• ellentmondás –  a másik fél ellentmondásba kergetése,
• nyelvhiba  – a másik fél arra késztetése, hogy nyelvileg hibás kifejezést használjon,
• fecsegés – a másik fél arra késztetése, hogy önmaga ismételgetésébe kényszerüljön.

Módszerek

A cáfolat esetében kétféle módszer létezik: nyelvfüggő és nyelvfüggetlen.

Nyelvfüggőek:

• kétértelműség – kihasználni azt, hogy egy szó több dolgot jelenthet, pl. „megtanul”, ami jelentheti azt is, hogy „ismeretet szerez” és azt is, hogy „megért”,
• félreérthető mondatszerkesztés – az eredeti görög példák magyarul sajnos lefordíthatatlanok, a magyar mondatszerkesztés kötöttebb az indoeurópai nyelvekénél, magyarul talán az „a királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem” mondat jut eszembe,
• helytelen szókapcsolás – a megoldás itt a helytelenül összekapcsolt szavak szétválasztása, a szerző példája „az ülő ember sétálhat”, ami nyilvánvalóan igaz abban az értelemben, hogy az ülő ember képes felállni és sétálni kezdeni, de nyilvánvalóan hamis abban az értelemben, hogy nem lehet egyszerre ülni és sétálni.
• helytelen szóelkülönítés – a megoldás itt a helytelenül szétválasztott szavak összekapcsolása, a szerző példája „a kettes szám páros, a hármas szám páratlan, tehát összegük páros és páratlan”, nyilvánvalóan téves, a részekből nem következik azok kapcsolata ilyen módon,
• hangsúly – magyarul ez nem lehetséges, mert a magyarban a hangsúlynak nincs jelentésmódosító szerepe, magyarul ez csak a  mondathangsúly lehet, pl. „nem te tetted” és „nem, te tetted”,
• alaki hiba – a nyelvtani forma túl merev értelmezése, pl. „virágzó”, ami jelentheti szó szerint az, hogy valaminek virága van, de azt is, hogy állapota nagyszerű.

Nyelvtől függetlenek:

• járulékos tulajdonságtól függők – lásd „Koriszkosz nem azonos Szókratésszel, aki ember, tehát Koriszkosz nem ember”, lényegileg: valami járulékos tulajdonságára hivatkozás, miközben a járulékos tulajdonság éppen azért járulékos, mert nem kötelező, azaz Koriszkos nem azonos Szókratésszel, mégis ez nem akadálya, hogy mindketten emberek legyenek,
• kifejezés használata módja szerint, abszolút vagy nem abszolút módon – pl. az etiópiaiak fekete bőrűek, azaz mondható az, hogy az etiópiaiak feketék, de ebből nem következik, hogy a fogaik is feketék, mint ahogy fogaik fehérségéből sem következik, hogy az etiópiaiak fehérnek lehetnének mondhatók.
• a cáfolat értelmének figyelmen kívül hagyásán alapulók – azaz olyan cáfolat hangoztatása, mely nem cáfolja a valóságban az eredeti állítást, lásd „nem igaz, hogy a kettes szám az egyes szám duplája, mert nem lehet dupla szám, hiszen nem a duplája a hármas számnak”,
• feltételes állításon alapulók – pl. tételezzük fel, hogy a lélek és az élet ugyanaz, majd mondjuk, hogy az élet és a halál ellentétesek egymással, ahogy a létrejövés és a pusztulás is, majd vonjuk le a következtetést, hogy a halál a pusztulás, az élet pedig a születés, miközben a valóságban az élet nem születés, hanem már megszületett dolog,
• körkörös érvelés – azaz a feltétel tartalmazza a köveztetést, lásd „mindig igazat mondok, tehát sose hazudom”,
• téves okon alapulók – pl. abból, hogy esett az eső, következik, hogy a föld vizes, de a föld vizességéből nem következik, hogy esett,
• több kérdés egyetlen kérdéssé egyesítésén alapulók – erre talán a vicces újságírói kérdés a politikushoz  a jó példa: „abbahagyta Ön a hazudozást?”, ami valójában azt feltételezi, hogy a politikus korábban hazudott, s azt is, hogy azóta már nem teszi ezt.

Általánosan a módszerekről

A legkönnyebben észrevehető hibák azok, melyek a szavak többes értelmén alapszanak. A többiek jóval nehezebben cáfolhatók. A szofisták minden esetben hamis és nyilvánvaló érveket is felhasználnak. Céljuk az összezavarás és a tudatlanságba kergetés. Valójában a szofisztikus cáfolat egyáltalán nem cáfolat. Mind az igazi, mind az álcáfolatok száma végtelen.

A szavak és gondolatok valóban lehetnek másak? Nem, a gondolkodás érvelése irányítja a szavak érvelését, s a dolgokkal kapcsolatos kételyek a szavakon keresztül valósulnak meg.

A szofisták további céljai

A szofista fő célja nem megengedni vitapartnerének, hogy világos álláspontot alakíthasson ki. Ezért ragaszkodik, hogy a vita csak a szofista által feltett kérdések mentén folyjon le. Ez ellen az egyetlen hatásos módszer a saját érvelés erős megfogalmazása, ami azonban persze nem mindig helyes.

A másik cél a vitapartner ellentmondásba vezetése. Lásd a Gorgiaszban a természetes és a társadalmi rend látszólagos ellentmondása.

Más cél az önismétlésbe kergetés és a nyelvbotlás.

A szofista módszer lényege általánosan, hogy  elrejtik valódi gondolataikat. Alaptechnikájuk a gyorsaság, hogy ne maradjon idő a vitapartner számára a módszer leleplezésére, s a vitapartner saját gondolata ne legyen kifejezhető zavartalanul. Amikor pedig a vitapartner ragaszkodik a szofista igazi gondolatainak megismeréséhez, az – jellemzően harag színlelésével – abbahagyja a  vitát.

A szofista igazi gondolatainak megismeréséhez a legjobb módszer a tagadás és a színlelt közömbösség módszere.

Az álérvek ellenszerei

A szofistákat megcáfolandó a legjobb nem valódi dolgokról, hanem látszólagos dolgokról beszélni, így ugyanis könnyebb eljutni oda, hogy az ő dolgaik is látszólagosak.

A kétértelműség és a félreérthetőség elkerülése könnyű: tisztázni kell a dolgok többes jelentését. Így rá lehet mondani, hogy ugyanarra a szóra egyszerre két ellentmondó állítás is igaz lehet, mindegyik a szó külön-külön értelmében.

Ami a hamis következtetéseket illeti, alapvető a kiinduló tételek cáfolása.

A szókapcsolás/szóelválasztás esetében lásd a példát, amit itt leírtam. Minden esetben a megoldás az aprólékos tisztázás.

A hangsúly esetében nyilván a hangsúlyra való kifejezett rámutatás a megoldás.

Félreérthetőség esetében ismét hasonló a megoldás: külön ki kell emelni a mondandót, akár körülírva is azt. Hallgatni egy adott zeneszerzőt nyilván nem azt jelenti, hogy hallgatom őt, amint beszél, hanem művének előadását hallgatom, s ha mégis az előbbit jelenti, azt ki kell emelni.

A harmadik kizárt elve

Mint ez már más műveiben is előadja, itt is megemlíti. Nem létezhetnek platóni ideák, mert ha van egy x idea, mely kifejeződik sok x dologban, akkor maga az x idea is egy x dolog, így kell lenne még egy x ideának, mely kifejeződik x ideában és x dolgokban, s így tovább a végtelenig. Azaz x idea mint valamiféle önálló entitás nem létezhet.

A nyelvfüggetlen álérvek ellenszerei

Járulékos érvelési hiba esetében rá kell mutatni a tulajdonság járulékos jellegére.

Abszolút és nem abszolút módon való szóhasználat esetében fel kell tárni a kettő közti ellentétet.

Téves cáfolat esetében meg kell jelölni, hogy csak az a cáfolat helyénvaló, mely ugyanabban a tekintetben cáfol, mint ahogy az állítás állít. Lásd a kettes szám dupla jellegét – rá kell mutatni, hogy ugyanaz a szám lehet adott tekintetben dupla, más tekintetben meg nem dupla.

A körkörös érvelés esetében rá kell mutatni a kiinduló érvelésben rejlő következtetésre.

Téves ok és feltételes téves állítás esetében szükséges az eredeti, igazi ok feltárása.

Bújtatott többes kérdés esetében szükséges a kérdések szétválasztása, s azokra való külön-külön válaszadás.

Következtetés

A szofista érvek minden esetben arra irányulnak, hogy direkt ne hozzanak  megoldást egyetlen kérdésre se, mivel nem foglalkoznak se az érvek alkalmazhatóságával, se az érvek kialakításának módjával, se a dolgok valós okaival.