Két aktuális filmről.
A Testről és lélekről című magyar film remélem nem lesz megalázva egy Oszkár-díjjal, ezt ugyanis rossz filmeknek szokta adni a hollywoodi zsűri.
Amikor letöltöttem még a tavalyi év végén, s elkezdtem nézni ezt a filmet, arra számítottam, hogy a soron következő marhaság és 15 percen belül kikapcsolom. Csak kb. a 6. percben megéreztem, hogy nem marhaság, így azonnal végig is néztem. S azt kell mondanom, hogy 90 pontra értékelem a lehetséges 100-ból. Maga a történet is kiváló, az autista nő színészi alakítása a szlovákiai magyar színésznő által pedig egyszerűen mesteri. Nem mesélem el a filmet, ajánlom megnézését.
A fő Oszkárra viszont a Víz alakja című film esélyes, ahogy olvasom a hírekből. A film mélyen emberellenes és közhelyes, röhögni legalább lehet rajta, szóval erősen esélyes a díjra. A főszereplőnő egyébként jó színésznő, ezt alá kell húzni, kiválóan alakítja az enyhén elmeháborodott, ősbuta, de romantikus liba szerepét.
Az eszmei üzenet: olyan gonoszak és aljasak az emberférfiak, lásd metoo kampány, hogy még egy gyíkemberférfi is jobb náluk. Míg az emberférfi csak ver, zaklat, erőszakoskodik, addig a gyíkemberférfi rendkívül romantikus lény, tiszteli a nőket, s szép nagy hímvesszője is van, mely sose lohad le. Ez utóbbi egyébként a legmodernebb, legprogresszívabb feminista tanok értelmében erősen kifogásolható, hiszen maga a férfi nemi szerv szimpla megléte már önmagában erőszak, de biztos ez a kifogás nem vonatkozik az isteni gyíkemberekre.
Gondolom, lesz második rész, ahol a gyíkember által megtermékenyített takarítónő utódokat hoz a világra, akik lassan kiszorítják a bolygóról az összes gonosz emberférfit, s végre győz mindenhol a totális liberális demokrácia.