Támpontok

Személyes jellegű írás következik.

Már többször mondtam el, hogy a közélet 10 éves korom óta foglalkoztat. Az eltelt 40 évben összesen 5 eszme híve voltam. Voltam progresszív-liberális 1977-1983 és 1985-1993 között, konzervatív-liberális 1999-2008 között, fasiszta 1993-1999 között, kommunista 1983-1985 között, populista 2008 óta.

Hozzá kell tennem: a legtöbb esetben sajátos módon voltam az illető eszme híve, nem feltétlenül az illető eszmebeli fősodrot
támogattam. Pl. kommunista koromban sose voltam Lenin és Sztálin híve, sokkal inkább olyasmit vallottam, amit manapság TGM szokott. Progresszív-liberális koromban se értettem egyet ezen eszme családetikai nézeteivel. Fasisztaként se tetszett Hitler, sokkal inkább a spanyol falangizmussal szimpatizáltam. S konzervatívként se voltam soha a nacionalizmus híve.

Továbbá: egyszer se változtam meg hirtelen, ez mindig egy folyamat volt. Azaz a fent leírt számok is viszonylagosaknak
tekinthetők.

De mindig volt egy adott esemény, ami elindította bennem az adott folyamatot. Most ezeket írnám le: 1983, 1990, 1999, 2008.
Látható, az 1993-es változás volt a leglassúbb, hiszen az esemény 3 évvel korábban zajlott. A legyorsabb meg 1983-ben, de ez
érthető, az ember 16 évesen könnyebben lelkesedik és változik.

Sajnos nem mindig tettem le gondolataimat írásban is, s a leírtakat se mindig őriztem meg, de még a megőrzöttekből is látszik,
akár itt a BicaHang Médiában is, hogy pl. hogyan lettem konzervatívból populista.

Tehát a 4 sordöntő esemény.

1983 – megismerkedés George Orwell 1984 című művével, majd egész életművével, azt mondhatom, mindent elolvastam tőle, még az összegyűjtött publiucisztikáját is. Borzasztóan tetszett benne, hogy koherens módon egyszerre kritizálta a nyugatot és a
Szovjetúniót.

1990 – a magyar taxisblokád. Először itt vettem észre, hogy akkori kedvenc pártom – az SZDSZ – demagóg, tisztességtelen és
inkoherens saját magával. Ekkor még nem szakítottam velük, ehhez kellett még totális intolerenciájuk és gőgős lenézésük
megtapasztalása is.

1999 – a Szerbia elleni amerikai-brit terrorháború. Maga az indokolatlan agresszió ténye nyilnvánvaló, de engem az döbbentett meg leginkább, hogy a magyarok zöme tapsolt akkor az agresszoroknak.

2008 – a grúz-oszét háború. Ez tett véglegessé bennem azt a meggyőződést, hogy a nyugati propaganda manipulatívabb, mint a szovjet propaganda annak idején.