A liberális demokrácia hagyományos politikai rendszer kezd véget érni.
A kommunizmus összeomlásának mellékhatása, hogy ez véget ért. Hirtelen mindenki egyet kezdett érteni egymással, a két nagy párt között immár mikroszkóppal kellett keresni a különbségeket, jellemzően ezek csak egyes kulturális kérdésekben maradtak meg, de ott se ellentétekként, hanem csak szinteltérésekként.
A szocialista középbalból lett liberálisok jellemzően még túl is szokták teljesíteni az eleve liberális középjobbot a gazdaságpolitikában. Ismert szabály azóta: ha valahol a nagytőke megszorításokat akar, azt jobb a középbalra bízni, mert ők képesek ezt gyorsabban, hatékonyabban végrehajrani. Nem csak a kelet-európai posztkommunista középbalra igaz ez, hanem a nyugatiakra is, pedig ők nem posztkommunisták.
A kulturális téren pedig a középjobb konzervatívizmusa mára szimpla mérsékelt liberalizmus lett. Pl. a középbal azonnal szeretné bevezetni az egyneműek “házasságát”, míg a középjobb még várna ezzel másfél évet. Itt viszont érdemesebb az országrontást a középjobbra bízni, ők gyorsabban és hatékonyabban képesek véghezvinni a különféle perverzitások állami bevezetését, mint a középbal.
Aki nem hiszi, nézze meg pl. Angliában ki vezette be a totális piacosítást és a homokos “házasságot”! Az előbbi a brit középbal eredménye, az utóbbi a brit középjobbé.
A nép persze lázad. Egyes országokban a pártok szavazótábora igyekszik leváltani saját pártjuk liberális vezetését (lásd az angol Munkáspártot, ahol ma az antiliberális Corbyn a vezető, miután a párttagság megdöntötte a Blair-féle liberális irányzatot). Máshol új pártok alakulnak mind bal-, mind jobboldalon, melyek marginalizálják a helyi közébalt, ill. középjobbot.
Közben az elit se alszik. Ha nem megy a hatalom a hagyományos felosztáson keresztül, megcsinálják a “független”, “civil” mozgalmakat, melyek legyőzik a “korrupt” pártokat. A jó példa erre Franciaország, ahol a háttérhatalom egyszerre dobta a középjobbot és a középbalt, s megjelent a messiás Micron, a bankok és a nagytőke megmentője az “agresszív” nép ellen. Magyarországon ugyanez volt a bukott Bajnai-projekt, ill. mostanában Balázs Péter nevével volt ilyen próbálkozás. A magyar nép szerencséje, hogy Magyarországon a liberális erők még saját érdekükben sem képesek semmiről megegyezni, ha ez nem így lenne, már megjelent volna a hatalmas álcivil Anti-Orbán minden médiában.
S ha ez is bukik, a nagytőke nyílt diktatúrája se kizárható. A nép ellenségei nem fogják feladni.
