Philébosz
Mi az életben a fontosabb, mi a boldogság forrása: az értelem, a józan ész vagy az öröm és az élvezet.
Szókratész szerint a belátás az, ami boldoggá teszi az embert. Nem azonosak a kellemes dolgok különböző emberek számára, ezért kell belátás. Ellenvélemény: az élvezet forrása lehet eltérő, de maga az élvezet nem. Szókratész válasza: ennek ellenére szükséges az öröm, az élvezet alkotóelemeinek megvizsgálása. A legfőbb jó az. mely önmagában az, bármi más szükséglete nélkül.
A következtetés: az ideális az, mely mindkét oldalt magában foglalja, mert ész nélkül az élvezet nem tudható, hogy boldogságot okoz-e, viszont az élvezetmentes ész meg érzéktelenséghez vezet, tehát az ideális az ésszel leélt élvezetes élet. Ebben megállapodnak a vitaparnerek.
Innentől a kérdés az, hogy az ideális helyzetet nem számítva mi az elsőbbrendű: az ész vagy az élvezet.
Szókratész itt megjegyzi. szükséges ehhe az dolgokat felosztani 4 részre:
- korlátlan – ami lehet pl. nagyobb és kisebb is, azaz amiről lehet összehasonlításokat végezni, pl. ilyen a meleg, mely nézőpont kérdése, hogy mi,
- korlátozott – aminek meghatározott mennyisége van, melyekhez egy meghatározott szám rendelhető, pl. a mértékek,
- keverék – az előbbi kettő keveréke, a világ dolgainak többsége ide tartozik, Platón ide csak a helyes keveréket teszi azonban, a helytelen keverék nem keverék, hanem valamiféle zagyvaság,
- a keveredés oka: ez az értelem, tulajdonképpen Isten, az emberi értelem ennek egyfajta másolata.
Megtudjuk, hogy vannak hamis és igazi élvezetek. A hamis élvezetek:
- téves közvetkeztetéseken, feltételezéseken alapszanak, pl. amikor szomjasak vagyunk, s arra számítunk nemsokára inni fogunk egy kútnál, ez az érzés örömmel tölt el bennünket. miközben kicsit később kiderül, a kútban nincs víz,
- kevert élvezetek, melyek kötelezőn párosulnak fájdalommal is, az orvos meggyógyítíbennünket egy fájdalmas betegségből – pl. fogfájás -, ez hamis élvezet, hiszen bár a fogfájás megszűnése pozitívum, sose alakult volna ki az előzetes fájdalom nélkül,
- szintén téves az a nézet, hogy az élvezet csupán a fájdalom hiánya: a fájdalom hiánya semleges, de mivel nem válr ki bennünk érzelmet, nem tekinthető élvezetnek, mint ami pl. egy normálisan lezajló, egészséges testi biológiai folyamat.
Az igazi élvezet az, ami önmagában is az, ez a keverék típusba tartozik. A cél tehát itt is a keverék megtalálása. E keveréknek a 3 fő alkotóeleme: a szépség, a mértékletesség és az igazság. Mind a három nem az élvezettel, hanem az értelmességgel áll elsősorban kapcsolatban.
Azaz a keverék szükséges eleme az értelem, mely egyedül képes megállapítani a keverék helyességét. Tehát nyert az értelem.
