Vissza a mandátumot!

Most, hogy az 2-tagú Együtt-“frakcó” 1-tagú lett Szelényi Zsuzsanna kilépésével, ismét felmerült a mandátum visszaadásának kérdése.

Aláhúznám: nem vagyok Szelényi Zsuzsa híve, a blogját szoktam olvasni egyébként, s az esetek 90 %-ában nem értek vele egyet. Viszont ezúttal teljes mértékben igazat adok neki, hogy mandátumát nem hajlandó átadni pártjának, hanem független képviselőként folytatja parlamenti munkáját.

Van egy visszás állogika, mely szerint az egyéni körzetben elnyert mandátum az egyéné, míg a listás mandátum a pártté. Ez azonban nem igaz, az egyéni mandátum a legritkább esetben az egyén egyedüli érdeme, mivel az egyéni képviselők 99 %-a valamilyen párt színeiben nyer, azaz teljes kampánya mögött ott a párt. Tehát e logika szerint az egyéni képviselő sem saját ura, hanem köteles minden esetben pártja vezetésének álláspontját hangoztatni, vagy lemondani. Ha ez valóban így lenne, nem lenne szükség képviselőkre egyáltalán, a parlamentbe beülne minden párt elnöke, majd szavazáskor felmutatná a megszerzett százalékot, s azt összeadva meg lehetne állapítani átment-e egy javaslat vagy sem.

Mind az egyéni, mind a listás mandátumok esetében a mandátum elnyerésének fő eleme a jelölő párt, mely viszont emberekből áll, köztük éppen a jelöltből. Azaz a két dolog egymástól nem választható el.

Azt állítani, hogy erkölcstelen nem visszaadni a mandátumot kb. ugyanaz, mint azt hangoztatni, hogy a volt Soros-ösztöndíjas köteles élete végéig egyetérteni Sorossal. Nem, ez butaság, a képviselő nem pártja rabszolgája, hanem önálló személy.