Orbán hete

Hát, ez a hét Orbáné volt.

Először is Brüsszel akart magának egy hatalmas pofont, így magához szólította Orbánt, aki a pofont le is keverte: gyakorlatilag felmosta a padlót Brüsszellel.

Hozzáteszem: Orbánnak csepet se volt nehéz győznie Brüsszelben. Kb. olyan volt a felállás, mint május 7-én Berlinben.

Mi is történt most Brüsszelben? Volt egy gyéren látogatott mesedélután, mindenki elmondta a lemezét, melyen már ő maga is elalszik, majd mindenki a dolgavégezettség örömével, jó hangulatban elment a svédasztalhoz kajálni, érdekesebb témákról dumálni, pl. a legújabb focieredményekről meg az időjárásról. Majd mindenkinek a titkárnője elküldte emailben a már előre megírt nyiltakozatokat, melyeket senki se fog soha elolvasni. Aztán mindenki nyugovóra tért elégedetten. Másnap reggel már senki se emlékezett semmire. Még pár napig a magyar médiák csámcsognak az egészen, de a határokon túl a téma jelentősége kb, annyi, mint hogy ki nyert a legutóbbi nepáli önkormányzati választásokon.

De Gyurcsány úgy gondolta, nem elég Orbánnak a brüsszeli győzelem, hanem jó, ha ad még egy kis bónuszt is hozzá. Hiszen a pozitív életérzésből sose elég.

Meg különben is, már hónapok óta nem növekszik a Fidesz népszerűsége, így Gyurcsány azt gondolta, cselekednie kell azonnal. S rögtön a tettek mezejére is lépette: csinált egy kamufenyegetést, melyet óvodáskor felett senki se venne komolyan, majd azzal tetézte, hogy tovább kamuzott, amikor lejárt az “ultimátuma”.

Ha nem tudnám, hogy Gyurcsány dúsgazdag ember milliárdos lopásainak köszönhetően, azt hinném, a Fidesz kampányának külső munkatársa.

Szóval nem pénzért csinálja, csak van egy ilyen fura szokása, hogy évtizedenként rúg magának egy hatalmas öngölt. Éppen letelt az évtized az őszödi hazugságbeszéd óta, szóval ideje volt egy újabb öngólnak.