A munka nem felszabadít, ahogy ezt a nácik és a liberálisok egybehangzóan állítják, hanem rabbá tesz. Ebben a kérdésben a kommunistáknak van igazuk, akik a munkát a szabadsággal ellentétes dolognak látják.
Egy hazug jelszó “a munka szabaddá tesz”, a volt auschwitzi koncentrációs tábor is büszkén hirdeti ezt a hamis tézist.
Persze a fogalmat pontosítani kell. Aki dolgozik önmagában az nem feltétlenül nem szabad ember. Az önként, önérdekből végzett munka nem rabosít. Viszont ha valaki másnak alávetettként dolgozik, az az ember nem lehet szabad.
A másnak alávetettként dolgozó ember, aki kénytelen így dolgozni a saját megélhetése céljából nem szabad ember, azaz az ilyen ember rab, akkor is, ha történetesen megvan a szabadsága, hogy válasszon hol és kinek dolgozik. Ez azonban csak a börtön megválasztásának szabadsága, semmi egyéb.
De jelenti-e ez azt, hogy megoldás vállalkozónak lenni? Semmiképpen! A vállalkozóság feltétlen erkölcsi rossz. Míg a munkás elnyomott ember, erkölcsileg nem negatív jelenség, addig a vállalkozó az. Alapvetően vállalkozónak lenne erkölcstelen dolog. Igen, valakinek ezt is csinálnia kell, de ez olyan, mint a narkódiller, a prostituált, a hóhér, a vallatóember, a bérgyilkos: nem rendes elfoglaltság.
S ebben nincs semmi személyes elem. Egyénként lehet egy vállalkozó nagyszerű ember, pozitív példa, foglalkozása akkor is erkölcstelen.
Kellenek a társadalomban a vállalkozók, nem tudunk nélkülük meglenni, de szerepük alantas. Az a társadalom pedig, ahol a vállalkozóság erkölcsi jónak van kikiáltva romlott társadalom. Nem más ez, mint az egynemű házasság dicsőítése. Nem más, mintha az állítanánk, társadalmunkat ezentúl vezessék prostituáltak, hiszen ők sikeres nők, s mint ilyenek a legalkalmasabbak a feladatra.
Van normális férfi a világon, aki örülne, ha a felesége prostituáltként dolgozna? Aligha. Viszont sokan hiszik, hogy helyes, ha vállalkozók vezető szerepet játszanak egy társadalomban. Pedig ez sokkal rosszabb az előzőnél.
A történelem során lassan felbomlott a természetes hierarchia. és az magánhatalom lett részben. Ennek végső alakja a kapitalizmus, mely ezt nyíltan és büszkén be is vallja: a liberalizmus büszkén hirdeti, hogy a gazdaságnak kell irányítania a politikát, s nem fordítva. Innen kezdődik a vállalkozóság indokolatlan és perverz kultusza. Szellemi megalapozásában pedig a nyugati protestantizmus a ludas Európában.
