A maximalizmus igencsak káros dolog, mert az ember előbb-utóbb belefárad.
Olyan ez kicsit, mint a fogyókúra: sokan ott követik el a hibát, hogy drasztikus eredményeket várnak gyorsan, majd mikor ez nem következik be, feladják, s még jobban meghíznak, mintha el se kezdtek volna fogyókúrázni.
Az életet illetően ugyanazt javaslom, mint amit a dietetikusok a fogyókúrával kapcsolatban: mértékletesség, türelem, kímélet, céltudatosság, értelem.
Az ezredforduló környékén teljesen elmerültem a fogyasztói társadalomban, s rádöbbentem hamarosan: az életem teljesen értelmetlenül elfolyik valahová, magam sem tudom hová. Akkoriban még liberális voltam, ennek ellenére azt éreztem, ez így abszolút értelmetlen.
Mit tesz ilyenkor az ember? Elkezd radikálisan változtatni, majd abból nem sül ki semmi. Van pl. ez a divat, hogy “nekem nincs tévém”. Pedig miért ne lenne? Pl. hiába nincs tévéd, ha az interneten hülyeségeket nézel.
Megosztom, hogy én mit NEM csinálok, csak pár dolog, de azt hiszem értelmes pontok:
Figyelem: minden elentétes véleménnyel szemben a netről való illegális letöltés nem erkölcstelenség! A kultúra közös tulajdona az emberiségnek, annak kisajátítása profit célolból erkölcstelen. Természetesen vigyázni kell, mert a hatalom esetleg megtorolhatja a törvénysértést (ez a veszély szerencsére Kelet-Európában nem túl nagy, azaz Magyarországon se az), de erkölcsi furdalásunk ebből ne legyen: minden kultúra és minden tudás szabad!
Mindezzel sok időt spórolok. S bár most sincs annyi időm, amennyi kellene (ennek oka: a kényszerű munkába járás), mégis hatalmas mértékben megnőtt az időm a 15 évvel ezelőtti állapothoz képest.