Miért van az, hogy a magyar társadalom elfogadja a hatalom korrupt gyakorlatát?
Adtam már erre a kérdésre többször is választ: mert az alternatíva, a ballibek is mindig korruptak voltak, s ebből arra lehet bizalommal következtetni, hogy hatalmon léve ismét korruptak lennének.
De ez csak az egyik válasz. Ugyanis hiába korrupt az alternatíva, ez az alternatíva 2018-ban immár 8 éve nem lesz hatalmon, ez pedig jelentős időtartam. Ha a lakosságot valóban zavarná a korrupció, mindenképpen váltani akarna. A rossztól akkor is igyekszünk megszabadulni, ha nem tudjuk mi lesz aztán, hiszen úgy gondoljuk, csak jobb lehet, ha egy biztos rosszat eldobunk – ez az ösztönös emberi logika.
De látjuk a tényeket: a nyugatnál korruptabb Kelet-Európában – köztük Magyarországon – sehol se szempont a korrupció. A korrupciót első helyen elítélők nem az ellenzékre szavaznak, hanem senkire se szavaznak, azaz az egész politikai rendszert elutasítják.
Mi a mögöttes helyzet?
A kelet-európai társadalmak gyarmatosításának magyarázására kiválóan alkalmas Antonio Gramsci olasz marxista filozófus elmélete a hegemóniáról. A hegemónia elmélet eredetileg azért született,hogy magyarázni próbálja Marx nyilvánvaló tévedését arról, hogy a gazdaság határoz meg mindent (azaz az alap a felépítményt). Gramsci hithű kommunista volt (sőt: az Olasz Kommunista Párt egyik alapítója volt 1921-ben, később a párt vezetője is volt), de már látta: a gazdasági alap nem ugyanazt a felépítményt hozza létre feltétlenül, azaz kell lennie valami másnak is a társadalomban. Az elmélet lényege egy mondatban: a társadalomban meglévő nézetekre hat az a kulturális modell is, amit a vezető réteg helyesnek tart, mivel ez a nézetrend kihat az egész társadalomra, ez a nézetrendszer természetes alapként fog hatni az adott társasadalomban.
Lenin is már hitt ebben, innen az a nézete, hogy Oroszországban annak ellenére lehet kommunizmust építeni, hogy hiányoznak hozzá a Marx által megnevezett gazdasági alapok. A megoldás: a kommunista elit átveszi a hatalmat, majd új elitként saját nézeteit elterjeszti, így a “fejletlen” orosz nép kommunista szellemiségű lesz, azaz képes lesz építeni a kommunizmust a gazdasági alapok hiánya ellenére is. (Természetesen a valóságban ez nem következett be, de ez egy külön téma. Most nem akarok az orosz történelemről írni.)
A 80-as évek végén a nyugat által meghódított Kelet-Európa leigázására a nyugat szinte megismételte Lenin receptjét: liberális elitet kell hatalomra segíteni mind a politikában, mind a gazdaságban, mind a kultúrában, majd az új liberális tanok alappá válnak, azaz a társadalmak liberálissá válnak 1 nemzedék alatt.
Mi a helyzet azonban: az orosz nép kényszerből elfogadta a ráerőszakolt eszmét, a kommunizmust 100 éve, de az csak formális szinten maradt, a tartalom nem hatolt le a népbe. Pontosan ahogy ez sokszor megesett felületesen és kényszerkeresztelt népekkel: átvették a keresztény keretet, majd azt megtöltötték pont azzal a pogány tartalommal, melyet a kereszténységnek el kellett volna törölnie. Azaz létrejött egyfajta szinkretizmus, melyben a forma keresztény, a tartalom pogány. Jó példa erre, amikor az orosz misszionáriusok által megkeresztelt nomád szibériai népek elkezdik totemként kezelni a keresztény ikont, annak véráldozatot mutatnak be, vagy lereszelnek egy picit az ikon festékéből és azt vízbe keverve csodaszerként használják.
Természetesen a kereszténység mindig használta a szinkretizmust, de fordított módon: azaz a pogány formákat töltötte meg keresztény tartalommal. De ez teljesen más kérdés, hiszen ebben az esetben a cél megvalósult: a pogány hit megszűnt, csak annak külső formái maradtak. Lásd erre példaként a Karácsony ünnep eredetét: egy tisztán pogány ünnep meg lett töltve keresztény tartalommal. Ez tehát nem alkalmas példa a szóban forgó kérdés magyarázására.
Kelet-Európában a liberalizmussal pontosan az történt, ami a szibériai nomádoknál a kereszténységgel. Átvettük a liberalizmus intézményrendszerét, nyelvezetét, de nem a tartalmat. Nyugaton a demokrácia lényege: a liberális nép szavaz, nem jelenti azt, hogy bárki dönthet a liberalizmus ellenében. Mi viszont azt mondjuk: a többség szavaz, ez a demokrácia.
A harc a magyar liberálisok részéről nem más, mint a nem-liberális tartalom kiiktatása a liberális formákból. Bár a magyar liberálisok csúfos kudarcot vallottak már a 90-es évek végén, tovább próbálkoznak: a magyar nép zöme nem akar liberalizmust, van aki nacionalizmust akar helyette, van aki szocializmust, van aki nem tudja mit akar, csak liberalizmus ne legyen az, de a többség egyetért, liberalizmus ne legyen.
Az elit nézetrendszere nem képes tehát a tartalmat a népre erőltetni, csak a formát képes. S a nép csúnyán visszüt az elitnek, amikor átformálja annak szellemi kereteit.
A liberális elit pedig szomorúan konstatálja: több millió antiliberális “bunkóval” nem építhető modern, liberális állam. S az elit agresszívebb tagjai ma már nyíltan alkotmányellenes eszközöket kezdenek fontolgatni.
Mi tehát a válasz az eredeti kérdésre? A nép érzi, hogy a Fidesz közelebb áll a népi tartalomhoz, de legalábbis nem azonosítja azt az elit által kikényszerítendő tartalommal. Így a Fidesz akkor lesz leváltva, amikor a nép megtalál egy másik erőt, melyet szintén az elit által elutasított eszmeiséggel azonosít.
