Miért van az, hogy a magyar társadalom elfogadja a hatalom korrupt gyakorlatát?
Adtam már erre a kérdésre többször is választ: mert az alternatíva, a ballibek is mindig korruptak voltak, s ebből arra lehet bizalommal következtetni, hogy hatalmon léve ismét korruptak lennének.
De ez csak az egyik válasz. Ugyanis hiába korrupt az alternatíva, ez az alternatíva 2018-ban immár 8 éve nem lesz hatalmon, ez pedig jelentős időtartam. Ha a lakosságot valóban zavarná a korrupció, mindenképpen váltani akarna. A rossztól akkor is igyekszünk megszabadulni, ha nem tudjuk mi lesz aztán, hiszen úgy gondoljuk, csak jobb lehet, ha egy biztos rosszat eldobunk – ez az ösztönös emberi logika.
De látjuk a tényeket: a nyugatnál korruptabb Kelet-Európában – köztük Magyarországon – sehol se szempont a korrupció. A korrupciót első helyen elítélők nem az ellenzékre szavaznak, hanem senkire se szavaznak, azaz az egész politikai rendszert elutasítják.
Mi a mögöttes helyzet?
A kelet-európai társadalmak gyarmatosításának magyarázására kiválóan alkalmas Antonio Gramsci olasz marxista filozófus elmélete a hegemóniáról. A hegemónia elmélet eredetileg azért született,hogy magyarázni próbálja Marx nyilvánvaló tévedését arról, hogy a gazdaság határoz meg mindent (azaz az alap a felépítményt). Gramsci hithű kommunista volt (sőt: az Olasz Kommunista Párt egyik alapítója volt 1921-ben, később a párt vezetője is volt), de már látta: a gazdasági alap nem ugyanazt a felépítményt hozza létre feltétlenül, azaz kell lennie valami másnak is a társadalomban. Az elmélet lényege egy mondatban: a társadalomban meglévő nézetekre hat az a kulturális modell is, amit a vezető réteg helyesnek tart, mivel ez a nézetrend kihat az egész társadalomra, ez a nézetrendszer természetes alapként fog hatni az adott társasadalomban.
Lenin is már hitt ebben, innen az a nézete, hogy Oroszországban annak ellenére lehet kommunizmust építeni, hogy hiányoznak hozzá a Marx által megnevezett gazdasági alapok. A megoldás: a kommunista elit átveszi a hatalmat, majd új elitként saját nézeteit elterjeszti, így a “fejletlen” orosz nép kommunista szellemiségű lesz, azaz képes lesz építeni a kommunizmust a gazdasági alapok hiánya ellenére is. (Természetesen a valóságban ez nem következett be, de ez egy külön téma. Most nem akarok az orosz történelemről írni.)
A 80-as évek végén a nyugat által meghódított Kelet-Európa leigázására a nyugat szinte megismételte Lenin receptjét: liberális elitet kell hatalomra segíteni mind a politikában, mind a gazdaságban, mind a kultúrában, majd az új liberális tanok alappá válnak, azaz a társadalmak liberálissá válnak 1 nemzedék alatt.
Mi a helyzet azonban: az orosz nép kényszerből elfogadta a ráerőszakolt eszmét, a kommunizmust 100 éve, de az csak formális szinten maradt, a tartalom nem hatolt le a népbe. Pontosan ahogy ez sokszor megesett felületesen és kényszerkeresztelt népekkel: átvették a keresztény keretet, majd azt megtöltötték pont azzal a pogány tartalommal, melyet a kereszténységnek el kellett volna törölnie. Azaz létrejött egyfajta szinkretizmus, melyben a forma keresztény, a tartalom pogány. Jó példa erre, amikor az orosz misszionáriusok által megkeresztelt nomád szibériai népek elkezdik totemként kezelni a keresztény ikont, annak véráldozatot mutatnak be, vagy lereszelnek egy picit az ikon festékéből és azt vízbe keverve csodaszerként használják.
Természetesen a kereszténység mindig használta a szinkretizmust, de fordított módon: azaz a pogány formákat töltötte meg keresztény tartalommal. De ez teljesen más kérdés, hiszen ebben az esetben a cél megvalósult: a pogány hit megszűnt, csak annak külső formái maradtak. Lásd erre példaként a Karácsony ünnep eredetét: egy tisztán pogány ünnep meg lett töltve keresztény tartalommal. Ez tehát nem alkalmas példa a szóban forgó kérdés magyarázására.
Kelet-Európában a liberalizmussal pontosan az történt, ami a szibériai nomádoknál a kereszténységgel. Átvettük a liberalizmus intézményrendszerét, nyelvezetét, de nem a tartalmat. Nyugaton a demokrácia lényege: a liberális nép szavaz, nem jelenti azt, hogy bárki dönthet a liberalizmus ellenében. Mi viszont azt mondjuk: a többség szavaz, ez a demokrácia.
A harc a magyar liberálisok részéről nem más, mint a nem-liberális tartalom kiiktatása a liberális formákból. Bár a magyar liberálisok csúfos kudarcot vallottak már a 90-es évek végén, tovább próbálkoznak: a magyar nép zöme nem akar liberalizmust, van aki nacionalizmust akar helyette, van aki szocializmust, van aki nem tudja mit akar, csak liberalizmus ne legyen az, de a többség egyetért, liberalizmus ne legyen.
Az elit nézetrendszere nem képes tehát a tartalmat a népre erőltetni, csak a formát képes. S a nép csúnyán visszüt az elitnek, amikor átformálja annak szellemi kereteit.
A liberális elit pedig szomorúan konstatálja: több millió antiliberális “bunkóval” nem építhető modern, liberális állam. S az elit agresszívebb tagjai ma már nyíltan alkotmányellenes eszközöket kezdenek fontolgatni.
Mi tehát a válasz az eredeti kérdésre? A nép érzi, hogy a Fidesz közelebb áll a népi tartalomhoz, de legalábbis nem azonosítja azt az elit által kikényszerítendő tartalommal. Így a Fidesz akkor lesz leváltva, amikor a nép megtalál egy másik erőt, melyet szintén az elit által elutasított eszmeiséggel azonosít.
Másik goromba, régi tévedése:
A liberalizmus a nagytőke ideológiája. De nemcsak ez az egy. A nacionalizmus és a fasizmus is az.
Vagyis Orbán pontosan ugyanúgy a nemzetközi nagytőke bábja, mint Gyurcsány vagy Fodor.
Vagy Vona és a többi nyilas.
Mikor melyik orcáját mutatja.
Ilyenkor látszik nyílvánvalóan, hogy Ön a Szabad Európából tanult marxizmust.
Marx ugyanis sohasem állította, hogy az alap és felépítmény kapcsolata azt jelenti, hogy nézd meg az alapot, és abból levezethető, hogy milyen regényeket írnak az írók, vagy hogy milyenek a bíróságok szervezete, vagy milyen alaprajzú palotákban élnek a gazdagok.
Gramski sosem gondolta, hogy Marxnak ezt a tévedését kéne korrigálnia.
Lenin sem.