A kutyákkal kapcsolatban sok a tévhit a nem-kutyások körében.
Az egyik ősi tévhit, hogy a kutya szenved, ha kis lakásban, kert nélkül él.
Nem: a kutyának elsősorban gazda kell, minden más másodlagos. A kutya minden mást képes megszokni.
Azt állítani, hogy a kutya szenved a kis, emeleti lakásban kb. ugyanaz, mint abban hinni, hogy az ember szenved, ha nem úszómedencés, tengerparti villában él, évi egymillió eurós jövedelemmel.
Nyilván az ideális a kutyának (ahogy az embernek is) a lehető legjobb viszonyok fennállása, de semmiképpen sem szenved, ha nem ezt kapja.
Nekem sajna sosem volt kutyám, de én is úgy sejtem, hogy a gazdi szeretete a legfontosabb.
Az tény, hogy a kutyának lételeme a szaladgálás, amit egy kis lakásban nem lehet, de egy jó gazdi leviszi a parkba a kutyát futkározni. (Egyébként egy kis kert se sokat segít ezen.)
A maguk ebe egyébként tök aranyos.
Viszont a múltkor láttam a kedvenc macskámat. Mintha szegény kicsit megöregedett volna. Vagy beteg volt?