Buzi go home?

1998 – III. Magyar Meleg és Leszbikus Film- és Kulturális Fesztivál (..) A négy naposra bővült fesztivált ebben az évben a Közép Európai egyetemen rendezték meg, és ettől az évtől vált a filmfesztiválok részévé a felvonulás. Több mint félezren vonultak föl zeneszóval, zászlókkal és transzparensekkel. Nem feledkezhetünk meg az első ellentüntetőnkről sem, aki BUZI GO HOME feliratú táblájával várta a menetelőket.

Ha ez most egy hollywoodi film lenne, most az következne, hogy kellő hatásszünet után elismerem, hogy időközben magam is ráeszméltem, hogy homoszexuális vagyok. Nos, mindenkit ki kell ábrándítanom: nem ez következik. Most is ugyanúgy 101%-ban heteroszexuális vagyok, mint mindig, most is elborzaszt a homoszexuális szex akár legtávolabbi gondolata is. A férfiakra szexuális értelemben úgy tekintek, mint a kutyámra, azaz sehogy. Kizárólag nők érdekelnek ebből a szempontból.

Azonban változás kezdődött bennem, amikor megláttam, hogy miféle alakok sorakoznak fel az “én” oldalamon. A hideg is kiráz, hogy ilyen alakokkal vagyok egy csoportban. Így lettem semlegesebb a kérdésben, bár megőrizve eredeti alapvetően homofób hozzáállásomat.

Nem a nézeteimet változtattam meg, hanem azok formáját bíráltam felül.

ez a kép jelent meg kis tüntetésünkről  a másnapi sajtóban

Időközben jött egy megrázó személyes élmény is. Új munkahelyi közösségemben a legjobb kapcsolatot egyik nőnemű kollégámmal alakítottam ki. Emberileg nagyon kellemesnek találtam, nagyon sok volt a közös témánk is, s sok mindenben olyan vonásokat fedeztem fel benne, melyek nagyon rokonszenvesek voltak. Ritkán fordult elő hasonló eset eddigi életemben. Mivel ő is szimpatizált velem, jó kapcsolatba kerültünk egymással. Már-már úgy tűnhetett, hogy megcsalom a feleségemet, s szeretőm van, pedig erről szó sem volt, szimplán munkahelyi baráti viszony, semmi más. Aztán szép lassan kiderült a kedves hölgy magánéletéről is egy-két érdekesség, pl. az, hogy semmilyen szempontból nem érdeklik a férfiak, mivel 100%-ban leszbikus. Tehát kiderült, hogy egy homoszexuális ember a kedvenc kollégám, sőt a barátom lett. Kérdezte is, hogy megyek-e én is mint heteroszexuális támogató az idei melegbüszkeségre. Mondtam, hogy az azért kissé visszás lenne, ha én is mennék… Bevallom, nem mertem neki elárulni, hogy én voltam az első ellentüntetés szervezője… Aztán mondta, hogy egyébként ő sem megy, mert nem ért egyet azzal, hogy a felvonulás a homoszexuálisokat alapvetően nem egyenrangú, normális állampolgárok képében kommunikálja a lakosság felé, hanem valamiféle madártollas exhibicionistákként, ami szerinte nem helyes, mert szerinte a homoszexuálisok 95%-a nem exhibicionista.

Ez után az élmény után határoztam el – kb. 10 éve -, hogy levelet írok a magyarországi homokos közösségnek, bocsánatot kérve. Azt hiszem, valahol meg is jelent a levelem. Persze tudom, volt alkalom, hogy a levelem fel lett használva propagandaként, hogy “lám, az első ellentüntetőnk megtért”. Pedig nem “tértem meg”, maradtam homofób.