Írtam már többször is arról a sajátosságról, hogy a magyar baloldalvalójában mélyen jobboldali. Azonban észre kell venni, hogy ennek megvan a maga összeurópai kerete is, azaz mégsem lehet egyedi magyar vagy kelet-európai jelenségről beszélni.
Ez pedig az európai baloldal fejlődésének fontos állomása, az 1968-as francia diáklázadás. Ma elértünk ennek végpontjára. De hol a kezdet?
A kezdet a kommunista eszméből való kiábrándulás. Ennek alapja a nyilvánvalóan nyomasztó szovjet és kelet-európai létező. megvalósult kommunizmus keltette mély kiábrándultság a nyugati baloldalon.
A lázadás kezdetben egy, a marxizmusnál is balrább lévőeszmeiségben testesült meg. Amolyan Mao, Che Guevara, Pol Pot, Enver Hoxha keverékben.
Ez az ultrabal azonban hamarosan “felnőtt”, s megtartva eredeti agresszívitását átfordult éppen az elleneszmébe. Ez még személyes vonatkozásban is megtapintható. Itt nem lehet nem említeni több egykori ultrabalosból mára ultraliberálissá vált nyugati politikust, pl. Daniel Cohn-Bendit EP-képviselőről.
Az eszmeiség főbb pontjai:
Megjelent az új embertípus, a liberális toleraszta. Aki mélyen intoleráns, a véleményszabadságot gyűlöli, azaz antidemokrata, viszont magát demokratának tekinti eközben, csak demokrácia alatt a vele való teljes egyetértést érti.
A mai, magát baloldalnak nevező ultrajobbos, liberális torz eszmeiség azonban sikeresen és biztosan nevetségessé tetté saját magát. Kelet-Európában szinte csak törpeeszme ez, de nyugaton is lassan csökken hatása.