A második bolgár állam

A bolgár állam megszűnik 1018-ban. Ebben a korban Európát két nagyhatalom uralta: nyugaton a Német Császárság, mely magát a Római Birodalom örökésének tekintette a 800-ban megalapított Frank Birodalmon keresztül, s keleten pedig a ténylegesen létező Római Birodalom volt az úr. A Frank Birodalom a mai spanyol-francia határtól egészen Magyarországig terjedt, valamint Dániától Észak-Olaszországig, A Német Császárság ennél kisebb volt, nem tartalmazta kb. a mai Franciaország területét. A Római Birodalom pedig az egész Balkán-félszigetet tartalmazta ebben a korban, valamint egész Kis-Ázsiát és Dél-Olaszországot. Magyarországot is veszélyeztette ebben a korban az a sors, hogy a németek az országból egy tartományt csinálnak, de István politikája ezt sikeresen megakadályozta. Bulgária nem tudta ugyanezt elérni, 1018-ra egész területét bekebelezte a Római Birodalom.

Két sikertelen felkelés (1040, 1072) után csak a harmadik bolgár felkelés járt sikerrel, 1185-ben, ekkor sikerül a bolgár állam visszaállítása. Ezt hívja a bolgár történelemírás második bolgár államnak.

Egy bolgár arisztokrata testvérpár – Iván Aszen és Petar – felkelése a mai Északkelet-Bulgáriában és a mai román tengerparti vidéken 1185-ben sikerrel jár. A felkelés kiinduló oka érdekes módon közvetve Magyarországgal kapcsolatos. II. Iszaakios császár III. Béla magyar király lányát, Margit hercegnőt készült feleségül venni, s az esküvő pompájának anyagi biztosításához különadót vetett ki az említett területen, ahol Iván Aszen és Petar is földbirtokosok voltak. A különadó felháborodást váltott a földesurak között, s végül ez a felháborodás nőtt fegyveres felkelésbe. Miután a római császár 2 éven keresztül képtelen megbirkózni a felkeléssel, 1187-ben elismeri az új bolgár államot, s békét köt vele. A felkelés sikerében fontos szerepet játszanak az Aszen és Petar által behívott kunok.

Az új állam első vezetője Petar cár (1185-1197), az idősebb testvér. Az új állam fővárosa Veliko Tarnovo lesz, miután a korábbi főváros, Preszlav meghódítása kezdetben sikertelen lesz. Az állam a mai Északkelet-Bulgáriát és a mai román tengerpartot (Észak-Dobrudzsát) öleli fel kezdetben.

Bulgária kiterjedés a XII. sz. végén

1190-ben Petar hatalmának egy része de facto öccse, Iván Aszen kezébe kerül, aki szintén cári címet kap (1190-1196).

1193-ben Bulgária kibővíti területét déli és nyugati irányban. Ugyanebben az évben III.Béla magyar király megpróbálja kihasználni a helyzetet Belgrád és környéke elfoglalására, de a bolgár haderő legyőzi a magyarokat.

Ivánko, a két cár rokona, cárrá nyilvánítja magát (1196-1197) és megöli Iván Aszent, azonban Petar legyőzi őt, így Ivánko Konstantinápolyba menekül

Petar halála után, Petar és Aszen legkisebb öccse, Kalojan lesz az új cár (1197-1207). Kalojan sikeresen az országhoz csatolja egész Macedóniát és Nyugat-Trákiát, valamint elfoglalja Várnát, az utolsó római kolóniát a Fekete-tenger északi partvidékén. Ez utóbbi miatt a „Görögölő” melléknevet kapja, ugyanis Várna teljes görög lakosságot kegyetlen módon kiirtja (élve eltemeti őket), ezzel igyezvén megbosszulni II. Baszileosz „Bolgárölő” császár 2 évszázaddal korábbi tettét. Kalojan mindez végrehajtásához kibékül bátyja gyilkosával, Ivánkóval (aki Plovdiv ura lesz), s a kunok segítségét is igénybe veszi.

1201-ben Imre magyar király – szövetségben Konstantinápollyal – megtámadja Bulgáriát, s magát bolgár királlyá kiáltja ki (innen a magyar királyok bolgár királyi címe). A magyarok a meghódított területet az akkor magyar hűbéres szerb nagyfejedelem területéhez csatolják (azelőtt Szerbia területe a maihoz képest délebbre és nyugatabbra terült el). 1204-ben azonban, a készülő 4. keresztes hadjárat miatt, Bulgária és a Római Birodalom békét kötnek. Miután a keresztesek megdöntik a Római Birodalmat, feldúlva Konstantinápolyt, létrehozva helyén a Latin Császárszágot, Kalojan felveszi a katolikus vallást és az egész bolgár egyház elismeri a római pápa főhatalmát, de ezzel együtt Kalojan nem hajlandó szövetségre lépni a Latin Császársággal. Konstantinápoly nyugati kézbe kerülése után a római arisztokrácia egy része sikeresen kikiáltja Nikeában (Nicea) az új császárságot, más része Epiroszban (a mai Görögország középső része) hoz létre egy utódállamot, megint más rész pedig Bulgáriába menekül. A Bulgáriában menedéket találó római arisztokrácia igyekszik rávenni Kalojant, hogy szabadítsa fel Konstantinápolyt a nyugati keresztesek uralma alól, cserébe felajánlják neki, hogy őt választják a győzelem után római császárrá. E híreket megtudva, I. Baldwin, az első latin császár háborút indít Bulgária ellen, de az bolgár győzelemmel végződik, maga Baldwin hadifogságban hal meg Veliko Tarnovóban.

Baldwin utóda, Henry császár ismét Bulgária ellen támad, s elődjénél sikeresebb. Többek között sikerül szövetséget kötnia a Bulgáriába menekült római arisztokratákkal, így azok felmondják a szövetséget Kalojannal. Kalojan ekkor a Niceai Császársággal lép szövetségre, s megtámadja a Latin Császárságot. A háború alatt kun szövetségesei Kalojan ellen fordulnak, egyik kun tábornoka öli meg őt 1207-ben.

Kalojan gyilkosának szövetségese, Boril cár (1207-1218), Kalojan unokaöccse veszi át a hatalmat, harcot indít Kalojan törvényes örökösei ellen, akik ezért a Kijevi Ruszba menekülnek. Bulgáriát támadás éri délről, nyugatról és északnyugatról, a latinok, a szerbek éa a magyarok sikeresen meghódítják Bulgária határvidékeit. Ezután Boril szövetségre lép a magyarokkal és a latinokkal Szerbia ellen, hogy visszaszerezze legalább a Szerbia által meghódított területet, de elveszti a háborút Szerbia ellen. Mindez növeli az elégedetlenséget az országban Boril ellen, míg végül Iván Aszen cár fia, II. Iván Aszen cár (1218-1241) behatol az országba orosz szövetségeivel, legyőzi Borilt, aki megvakíttat, de életben hagy. II. Iván Aszen szövetségre lép Magyarországgal, mely cserébe visszaadja Belgrádot és vidékét Bulgáriának.

Iván Aszen háborút kezd az Epiroszi Állammal, mely magát a Római Birodalom örökösének tekinti, ezáltal a Nikeai Császárság konkurense. A bolgár győzelmek miatt Bulgária területe ekkor lesz a legnagyobb az egész második bolgár állam fenállása alatt, gyakorlatilag visszaszerez minden, elője által elvesztett területet, sőt Szerbia . Ez a fejlemény nyugati elégedetlenséget eredményez: a nyugat fél, hogy a Latin Császárság előbb-utóbb Bulgária hatalma alá fog kerülni. 1235-ben Iván Aszen felmondja az egyházi hűséget a római pápának, a bolgár egyház tehát szakít a katolicizmussal, visszatér az ortodoxiához. A magyarok ismét támadnak, elfoglalják Belgrádot, majd rövid időre Szófiát is (ekkor alakul ki Szófia magyar neve: Szeredőc).

Iván Aszen ezután szövetségre lép a Nikeai Császársággal, miközben azonban a Latin Császársággal is fenntartja a békét. Halála után fia Kolomán (1241-1246) lesz az új cár, azonban mivel ő kiskorú, helyette a gyakorlatban az arisztokrácia irányítja az országot. 1242-ben a Magyarországot leigázó tatárok (mongolok) részben Bulgáriát érintve vonulnak vissza, Bulgária ezért hűbéresküt tesz a tatároknak és adófizetést vállal, hogy azok ne dúlják fel az országot.

Bulgária kiterjedés a XIII. sz. közepén

Az arisztokratikus belharcok áldozata lesz Kolomán, akit megmérgez belső ellenzéke. Utóda a szintén kiskorú Mihail (1246-1256). A Nikeai Császárság megtámadja az országot, a cárt megölik belső ellenfelei a későbbi cár, II. Kolomán vezetésével, az 1254-ben a Nikeai Császársággal kötött békeszerződés miatt, melyben Bulgária lemondott több déli és nyugati területéről, ami polgárháborús állapotokat eredményez az országban.

Utóda unokatestvére, II. Kolomán (1256-1257), akit megdönt Rosztiszláv orosz fejedelem, Mihail apósa, aki bolgár cárként uralkodik 1257-1261 között az ország egy részén (Északnyugat-Bulgáriában). Ezzel páthuzamosan a bolgár arisztokrácia egy része Micót választja cárrá (1256-1263). 1257-ben Mico Aszen már csak Kelet-Bulgária ura, mert ekkor a Micóból kiábrándult bolgár arisztokrácia új cárt választ I. Konsztantin személyében (1257-1277), aki 1263-tól egész Bulgária ura.

A magyarok támadnak északról és egészen Vidinig jutnak (ekkor lesz a város magyar neve Bodony). A bolgár cár Jákov Szvetoszláv orosz nemes szolgálatait veszi igénybe, aki kiűzi a magyarokat Vidinből, viszont cserébe gyakorlatilag független országot kezed kialakítani Vidinben és környékén,mely csak jelképesen áll a Veliko Tarnovóban székelő cár hatalma alatt.

Ez a kezdete a későbbi három bolgár államnak az addig egységes Bulgária területén: egy Vidin fővárossal, egy Veliko Tarnovo fővárossal, egy pedig Karvuna (ma: Balcsik) és később Kaliakra fővárossal.

A tatárok északkeletről támadnak az országra, Konsztantin cár képtelen védelmet biztosítani a tatárok ellen, emiatt parasztfelkelés tör ki Ivájlo vezetésével. A parasztsereg és Konsztantin Aszen serege közti csatában Ivájlo megöli a cárt. Az új cár I. Konsztantin fia, II. Konsztantin (1277-1279), aki azonban nem képes megszilárdítani hatalmát. A rómaiak igyekeznek kihasználni a helyzetet, ami oda vezet, hogy a Konsztantin mögött álló arisztokrácia egyeszséget ajánl Ivájlónak: feleségül megy hozzá I. Konsztantin özvegye, s az arisztokrácia elismeri Ivájlót cárnak (1278-1281).

Ivájlo sikeresen megvédi az országot délről, de északon ő sem bír a tatár támadással. 1279-ben elterjed a hír, hogy Ivájlo meghalt a tatárokkal vívott csatában (a valóságban csak fogságba esett), így az arisztokrácia új cárt választ, III. Iván Aszen (1279-1280) személyében, aki Mico cár fia. Közben kiszabadul a fogságból Ivájlo, III. Iván Aszen Konstantinápolyba menekül, de Ivájlo már nem tudja megszilárdítani a hatalmát, ezért az addigi ellenségeihez, a tatárokhoz fordul, akiknek felakánlja hűbéresi szolgálatait, ha azok segítik neki visszaszerezni az egész országot. Erről tudomást szerezve, III. Iván Aszen is a tatárokhoz fordul. A tatárok megölik Ivájlót, de III. Iván Aszennek nem segítenek visszaszerezni a bolgár trónt, így az Konstantinápolyban marad a következő negyed században, egészen haláláig.

A hatalmat I. Georgi (1280-1292), kun származású nemes veszi át, III. Iván Aszen sógora. Georgi hűségesküt tesz a tatároknak, majd megpróbál a tatárok ellen fordulni, de sikertelenül. Ezért a tatárok lemondatják, ő Konstantinápolyba távozik száműzetésbe.

A tatárok akaratából egy földesúr, Szmilec (1292-1298) lesz az új cár. Hatalmát nem ismerik el Vidinben, ahol Sismán, Vidin ura kiáltja ki magát cárnak. Tatár segítséggel Szmilec Konstantinápolyra támad, de veszít, Halála után fia, II. Iván az új cár pár hónapig (1298-1299).

1299-ben a hatalmat átveszi Csaka (1299-1300), tatár nemes, I. Georgi veje, II. Iván száműzetésbe vonul Konstantinápolyba.

1300-ban I. Georgi fia, Todor Szvetoszlav (1300-1321) sikeres puccsot hajt végre Csaka ellen. Todor Szvetoszlav sikeresen megszilárdítja hatalmát, majd visszaszerez a rómaiaktól több kelet-bulgáriai várost, 1307-ben tartós békét köt a rómaiakkal.

Utódja fia, II. Georgi (1321-1322), aki azonban hamarosan meghal.

Az új cár a vidini Sismán fia, III. Mihail (1323-1330). Kétszer is Konstantinápolyra támad, sikertelenül. Nem sikerül neki kihasználnia a hatalmi harcokat a Római Birodalomban, nem tudja visszaszerezni a déli bolgár területeket. 1330-ban Szerbiára támad, a háborút elveszti, sőt ő maga is elesik a csatában.

Utóda fia, Iván Sztefán (1330-1331), aki nem tudja megszilárdítani a hatalmát, csak Vidinben vannak támogtaói, ezért kénytelen Olaszországba menekülni.

Utóda III. Mihail unokaöccse, Iván Alekszandar (1331-1371), ő a második bolgár állam leghosszabb ideig uralkodó cárja. Uralkodása első felében a tatárokkal szövetségben harcol a rómaiak ellen, sikeresen visszaszerezve több korábban elvesztett területet.

1331-ben Vidinben cárrá nyiévánítja magát Belaur (1331-1336), III. Mihail testvére, de őt 1336-ban legyőzi Iván Alekszandar.

1336-ban Iván Alekszandar cárrá nyilvánítja Mihail Aszent, aki apjával együtt uralkodik 1355-ig, amikor a csatamezőn hal meg a törökök ellen harcolva.

1336-ban másik fiát, Iván Sztracimirt is cárrá koronáztátja, aki szintén apjával együtt uralkodik 1355-ig, amikor Iván Alekszandar két fia között felosztja az országot: Iván Sztracimir Vidin fővárost kapja, míg Iván Sismánt utódjának nyilvánítja Veliko Tarnovo fővárossal.

1336-ban Iván Sztracimirt legkisebb fiát, IV. Iván Aszent is cárrá koronáztátja, aki szintén apjával együtt uralkodik 1349-ig, amikor Szófiában hal meg török támadás miatt. A törökök felajénlják neki, hogy meghagyják Szófia urának, ha áttér az iszlám vallásra, de Iván Aszen nemet mond, amit török támadás követ, melyben meghal a cár is.

1340-ben az ország észak-keleti része, Dobrudzsa végleg önállósul, legelőször Balik alatt (1340-1366) először Karvuna (ma: Balcsik), később Kaliakra fővárossal. Őt követi Dobrotica (1366-1385), majd Ivánko (1385-1397). 1397-ben Mircea, havasalföldi fejedelem hódítja meg a területet, aztán a Római Birodalom része lesz 1411-ben, míg  a törökök a várnai csatában (1444) csatolják végül a területet az Oszmán Birodalomhoz.

1341-ben Konstantinápolyban fellép III. Mihail fia II. Sismán név alatt, s magát bolgár cárrá nyilvánítja és Vidinbe készül indulni római segítséggel. Iván Alekszandar támadást intéz Konstantinápoly ellen, de a háború békekötéssel zárul, viszont II. Sismánt a jövőben nem támogatják a rómaiak.

Iván Alekszandar később beavatkozik a hatalmi harcokba Konstantinápolyban, uralma alatt érnek a törökök először bolgár területre.

Iván Sismán (1371-1395) az utolsó bolgár cár Veliko Tarnovóban. 1393-ben a törökök elfoglalják Veliko Tarnovót, de a cár elmenekül Nikopolba (a Duna partján), ahol azonban hűségesküt tesz a török szultánnak. Miután kapcsolatba lép Zsigmond magyar királlyal, segítséget kérve a törökök ellen, 1395-ben a törökök elfoglalják Nikopolt és megölik Iván Sismánt.

Vidin marad az utolsó bolgár állam. Ott 1396-ig uralkodik a már említett Iván Sztracimir (1355-1396). 1396-ban a törökök elfoglalják Vidint, a cárt börtönbe viszik az Oszmán Birodalom ázsiai részére, de az ország nyugati része még bolgár kézen marad, ahol utódja fia, II. Konsztantin, aki végül 1422-ben veszti el az ország még megmaradt részeit, ami után a cár Szerbiában hal meg. Ő az utolsó középkori bolgár cár.

Bulgária kiterjedése a XIV. sz. végén (világoszöld: Dobrudzsai Állam, narancsárga. Vidini Állam. sötétzöld: Veliko Tarnovo-i Állam)

Nincs bolgár állam ezek után egészen 1878-ig.