Népszuverenitás

Mivel Alex kolléga súlyos téveszmékben szenved a népszuverenitást illetően, íme pár rövid tisztázó gondolat a témát illetően.

A népszuverenitás egyetlen jelentése: a nép az egyetlen forrása a jogrendnek, az alkotmányos rendnek egy adott országban. Azaz a nép – akár közvetlenül népszavazás útján, akár szabadon és demokratikusan választott képviselők útján – az egyetlen jogforrás.

Nincs népszuverenitás, ha:

• nem a nép az egyetlen jogforrás, hanem pl. Isten, vagy a király,
• a nép nem képes megválasztani szabadon és demokratikusan a képviselőit.

Részleges vagy korlátozott népszuverenitásról beszélhetünk akkor, ha a nép mellett van más jogforrás is, ill. a nép sem jogosult változtatni a jogrenden.

Magyarországon 1848 előtt nem létezett népszuverenitás, mert a jogforrás a király volt, ill. – az Aranybullától kezdődően – a király és a rendek.

A népszuverenitás kezdete 1848. Ekkortól az egész nép és a király a jog forrása együttesen.

A teljes népszuverenitás Magyarországon pedig 1918-tól indult (de ez vitatható, lásd lejjebb), ekkortól a nép az egyetlen jogforrás. Ez tartott 1944-ig. Aztán visszállt a népszuverenitás 1990-ben.

Mindenképpen kulcselem a szabad és demokratikus választás. Ha ez a jog súlyosan sérül bármely oldalon, azt nemlétezővő teszi az egyébként formálisan létező népszuverenitást.

A szabad választójog aktív oldalának korlátozása önmagában nem teszi a választást nem-demokratikussá, ha a korlátozó elvek egységesek. Ma is korlátozott a szabad választójog: hiszen életkori és állampolgársági cenzus van, emellett bírósági ítélet is foszthat meg szavazópolgárokat a választás jogától. Korábban Magyarországon 1918-ig adócenzus is volt, 1939-ig pedig műveltségi cenzus is. Magyarország a mai értelemben vett általános választójog tehát 1939 óta van.

A szabad választójog passzív oldalának komoly korlátozása viszont szinte mindig megszünteti a demokráciát. Pontosan ezért vitás, hogy a Horthy-korszak demokratikus volt-e: ugyanis a jelöltállítás szabályai olyan bonyolultak  és legfőképp költségesek voltak, hogy ez szinte lehetetlenné tette az ellenzék számára, hogy jelölteteket indítsanak a választásokon. Ugyanez volt 1945-1948 között is: a hatalom csak egyes pártokat engedélyezett. S végképp megszűnt a szabad választás a kommunista diktatúra alatt: akkor eleve tilos volt másnak jelöltet indítania, mint a hatalom szervezetének, azaz eleve el se indulhatott ellenzéki jelölt a választásokon.

A helyzet 1990 óta tiszta: mind az aktív, mind a passzív választójog teljesen demokratikus, s a nép az egyetlen jogforrás, s a nép e jogát semmi sem korlátozza.

Manapság is vannak országok, ahol a nép alkotmányozási joga korlátozott, azaz a hatályos alkotmány kimondja, hogy vannak örökre szóló, megváltoztathatatlan szabályok. Pl. az olasz alkotmány kimondja: a köztársasági államforma nem változtható meg. Az történelmi magyar alkotmányban hasonló szabály volt a Habsburg-ház örökös joga a magyar trónhoz – ezt Horthyék törölték el 1921-ben, természetesen alkotmányellenesen, hiszen másképp nem lehetett. Érdekességképpen: a hatályos kubai alkotmány kimondja, hogy az ország szocialista berendezkedése sosem változtatható meg, az alkotmány e tekintetben nem változtatható meg, de ez most lényegtelen, hiszen Kubában eleve nem létezik népszuverenitás.

A parlamenti szuverenitás NEM ellentétes a népszuverenitással, amennyiben a parlament megválasztása szabad és demokratikus választások eredménye. A parlamenti szuverenitás csupán azt jelenti: a parlament bármit megtehet a hatályos jogi, alkotmányos rend keretein belül, megváltoztathat bármilyen korábbi jogszabályt, sőt magát az alkotmányt is, természetesen ezt is csak az alkotmány által meghatározott keretek között.

A parlamenti szuverenitásnak van szűk és széles értelmezése is. A jellemzőbb a szűk értelmezés (ez van Magyarországon is), mely szerint a parlamenti szuverenitás nem abszolút, azaz azt korlátozhatja az Alkotmánybíróság, sőt a hatályos nemzetközi szerződések is. Más országokban (pl. Hollandia, Finnország, Egyesült Királyság) viszont a széles értelmezés hatályos. Pl. a holland alkotmány kifejezetten tiltja az alkotmánybíráskodást, abból kiindulva, hogy egyetlen bíróság sem lehet jogosult a nép akaratát kifejező parlament döntéseinek felülvizsgálatára.

A népszavazás témája nem keverendő a népszuverenitás kérdéséve. A népszavazás a népszuverenitás kifejezésének egyik, de nem egyetlen formája.

A magyar alkotmányos rend 1990 óta a teljes népszuverenitáson alapszik. Azaz nincs miért “visszaállítani” a népszuverenitást.