Sok hívő és egyben aktívan politizáló keresztény hajlamos arra, hogy saját politikai szimpátiáját megtámogatni próbálja vallásával is.
A jobboldali szerint az igazi keresztény jobboldali. A liberális keresztény szerint Jézus is liberális volt. A balos keresztény szerint az igaz keresztény balos. A szélsőbalos szerint Jézus kommunista volt, a fasiszta keresztény szerint meg a fasizmus az igazi keresztény eszme. Mindez badarság.
A politika és a vallás két különálló sík. Egy hívő keresztény lehet bármilyen politikai áramlat híve – szélsőjobbos, szélsőbalos, liberális, konzervatív, szocialista, újjobbos, újbalos, bármi egyéb -, de lehet éppen apolitikus is. Természetesen amikor egy hívő politikai ideológiája és vallásos hite valamiben ütközik, akkor a hívő köteles a hitet választani, de az ilyen ütközési pontok nem gyakoriak. Pl. nem lehet egy keresztény rasszista, nem támogathatja a materializmust, az abortuszt, az egyneműek házasságát, a szabad szexet, a pedofíliát, a homoszexualitást, s más hasonló ügyeket, de ezen ügyek száma véges, azaz a politizáló keresztény szinte minden esetben szabadon választhat politikai álláspontot, s ezzel nem fogja megsérteni hitét.
A kereszténységnek emellett nincs államelmélete, nem létezik keresztény szempontból ideális állam. Azaz ebben a kereszténység erősen eltér pl. az iszlámtól, melynek van saját, teológiailag kötelező állameszméje.
A kereszténység, amikor megalakult idegen, ellenséges környezetben létezett. Aztán ez megváltozott a IV. században, amikor a Római Birodalomban államvallás lett belőle. Lassan kialakult keleten a cezaropapizmus, nyugaton pedig a papocezarizmus, de egyik sem lett sosem állameszme, mint ahogy a keresztény államvallású államok sem lettek ideális államnak nyilvánítva. Az államvallássá válás nem hatott ki a keresztény tanításra, az államvallásiság kizárólag praktikus, gyakorlati kérdés lett. Így amikor a kereszténység megszűnt államvallás lenni – akár azért, mert a környezet muszlim lett, akár azért mert az szekuláris-liberális lett -, az ugyanúgy érintetlenül hagyta a keresztény hit alapjait.
Az, hogy vannak egyes POLITIKAI irányzatok, melyek kereszténynek nevezik magukat (pl. kereszténydemokrácia, keresztényszocializmus, keresztény-nemzeti eszme, stb.) annyit jelent: az illető politikai ideológiák valamilyen módon és részben elfogadják a kereszténység alapelveit, de ez távolról sem jelenti, hogy ezek az eszmék keresztény politikai eszmék lennének, ilyenek nem is lehetnének, mert keresztény politikai eszmék egyszerűen nem léteznek
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: