A jelenlegi magyar himnusz sajnos elavult, klerikálfasiszta ízű maradiságot közvetít.
Lássuk hát hogyan kell a szöveget átdolgozni, hogy az megfeleljen a modern jogállamiság, az európai szellem, s a liberalizmus feltételeinek!
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Ez így nem jó. Kirekeszti az ateistákat! Na és miért csak a magyart áldja meg? Mi lesz a nem magyarokkal?
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Miféle ellenség??? A mai modern világban csakis ellenfelek lehetnek, ellenségek nem.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Balsors? Miféle fanatikus fatalizmus ez? Mindenki saját sorsának kovácsa, a saját hibáinkért másra hárítani a felelősséget gyerekes dolog.
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!”
Nem, nem, nincs kollektív bűnösség. Minden bűn egyéni. S a jövőt nem lehet megbünhődni, ez ellentétes az alapvető jogállamisággal.
Tehát mostantól a Himnusz új szövege a következő:
Isten vagy a természet, áldd meg a magyart, az elismert 13 nemzeti és etnikai kisebbséget, valamint a hazánkban letelepedett külföldieket és a menekülteket,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléjük védő kart,
Ha vitában állnak ellenféllel;
Aki önhibájából rossz döntést hozott,
Hozz arra víg esztendőt,
Megbűnhődte már minden egyes jogerősen elítélt bűnös
A múltját, ha már mentesült a büntetett előélet jogkövetkezményétől!