Régi liberális dogma, hogy nem számít kié a tőke, a tulajdon, a lényeg csak az, hogy a tőke működjön.
Százszor cáfolt liberális mítosz ez, melyet egyébként a legliberálisabb országok sem vesznek komolyan. Az USA-ban pl. komoly problémaként beszélnek arról, hogy egyes amerikai gazdasági szektorokban növekszik a kínai tőke aránya. Korábban a japán tőkével szemben volt hasonló. Pedig hát – a liberális dogma szerint – örülniük kellene, hiszen a kínai/japán tőkés adózik, munkahelyt teremt, növeli a GDP-t. Mégsem örülnek, vajon miért nem?
A mítosz hamisságát könnyű belátni: mit szeretnénk, saját porszívót, televíziót, hűtőt, vagy az is oké, ha a szomszéd behozza az övét és mi is használhatjuk?
A tőke mindig hatalmat is ad, így ha egy országban túl erős az idegen tőke, az idegen befolyást hoz. Ez a gyarmatosítás receptje. S ki akarna gyarmat lenni?
Ezért minden ország arra törekszik, hogy legyen saját tőkéje. Mert ha minden a szomszédé, a szomszéd igyekszik érdekeit érvényesíteni, s ha nem megy, esetleg megsértődik és többé nem engedi, hogy használjuk a porszívóját, a televízióját, s hűtőjét…
Vajon miért sikertelenek pl. manapság az Oroszország elleni háborús, agresszív nyugati szankciók? Mert Oroszország képes magát ellátni, idegen tőke nélkül is. Mi lett volna, ha Oroszország a liberális receptet alkalmazta volna? Már sorok lennének az élelemért, nem lenne rendes áramellátás, víz, alapvető szolgáltatások. Az agresszor Amerika nem tudta elérni a céljait, mert a szankciók nem képesek megsérteni az orosz államot, csak a felszínt karcolgatják. Ezért is toporzékol manapság Obama, Soros, s a többi bandavezér…
Amerika miért akar saját tőkét? Ugyanezért. Mert az amerikai politikai elit gondol arra, hogy egyszer nem az USA lesz a legerősebb állam a világon, s az idegen befolyás sérteni fogja akkor az amerikai érdekeket. Már most is gond sok amerikai politikus számára, hogy az USA nem képes keménykedni Kínával szemben. Annak idején Clinton mondta: “ki akar keménykedni a hitelezőjével?” – ez alapvetően igaz.
Tehát ezekben a liberális dogmákban manapság már csak – utolsó csatlósként – a rózsadombi magyar ballib aranyifjak hisznek, ők is csak akkor, ha előtte alaposan bedrogoztak.