Magyarországon a rendszerváltozás nem köthető egyetlen meghatározott dátumhoz sem, így nincsen évfordulója sem. De az NDK-ban, Csehszlovákiában, Romániában viszont van egy-egy konkrét dátum. Hasonló a helyzet Bulgáriában is.
Bulgáriában a rendszerváltozás dátuma 1989. november 10. Mivel akkoriban Szófiában éltem, erős személyes emlékeim is vannak.
1989. november 10-én délután történt Todor Zsivkov pártvezér lemondása, valójában leváltása.
Zsivkov volt az a kelet-európai kommunista pártvezető, aki Kádárt is felülmúlta hivatala hosszát illetően. (Egyébként Kádár csak a harmadik helyen van e tekintetben, Enver Hoxha albán vezető az aranyérmes.) Zsivkov 1954-ben lett a párt vezére, a Sztálin halála után első desztálinizációs hullámban és 1989-ig töltötte be ezt a posztot, azaz 35 éven keresztül. Hozzá kell tenni: 1954-1962 között Zsivkovnak nem volt teljhatalma, e 8 év során csupán a hatalom egyik birtokosa volt, s e 8 évre volt szüksége, hogy minden konkurrensét eltávolítsa, egyeduralomhoz juttatva magát.
Zsivkov végét természetesen Gorbacsov okozta. Míg az összes előző szovjet vezetővel a bolgár pártvezér kitünő kapcsolatot volt képes kialakítani, Gorbacsovval ez már nem sikerült. Gorbacsov egyébként kettős játékot játszott: nyugaton a reformok hiányát emlegette Bulgáriában, míg ezzel együtt Bulgáriában meg a túlzott nyugati orientációt ostorozta. Ez a nyugati orientáció valójában persze nem jelentett mást, mint Bulgária erősődő kapcsolatait az NSZK-val a 80-as években, melynek fő oka egyébként maga Gorbacsov volt: a Szovjetúnió már nem volt hajlandó finanszírozni a bolgár pénzügyi hiányt, mint ezt tette korábban, így a bolgár vezetés a nyugatnémet gazdasági kapcsolatokban vélte megtalálni a megoldást.
Gorbacsov bulgáriai híveinek fő vezető személyisége Andrej Lukanov külkereskedelmi miniszter, gyakorlatilag ő koordinált, egyeztetett az események alatt a szófiai szovjet követséggel. A Varsói Szerződés 1989. évi júliusi bukaresti tanácskozásán Gorbacsov demonstratívan nem folytat tárgyalásokat Zsivkovval, ehelyett titkos megbeszélést folytat Mladenov külügyminiszterrel és Dzsurov hadügyminiszterrel, akik mindketten egyben a legfelsőbb pártvezetés tagjai is. Szeptemberben Mladenov kínai hivatalos útjáról hazatérve titokban leszáll Moszkvában, s ismét egyeztet Gorbcsovval. Októberben Mladenov nyílt levelet tesz közzé a pártvezetéshez, melyben nyíltan kritizálja Zsivkovot. Végül november 8-án a szófiai szovjet nagykövet magához hivatja a bolgár pártvezetés két befolyásos tagját, Jotov ideológiai ügyekben illetékes KB-titkárt és Dimitar Sztanisev, belügyekben illetékes KB-titkárt (aki az Európai Szocialisták Pártja jelenlegi elnökének, Szergej Sztanisevnek az apja), s meggyőzi őket támogassák a Lukanov-Mladenov-Dzsurov csoportot Zsivkov ellenében.
Mivel mind a hadsereg, mind a belügyi erők a Zsivkov elleni puccsisták kezében vannak, Zsivkov nem tud ellállni semmilyen formában. Ráadásul ott a háttérben a Szovjetúnió teljes támogatása is a puccsisták mögött. Az utolsó pillanatban Zsivkov még megpróbálja lassítani, enyhíteni az eseményeket: felajánlja, hogy lemond a pártvezetőségről, de megtartja a nagyban jelképes államfői tisztséget, de a szovjet nagykövet kategórikusan elutasítja ezt.
Így november 10-én délután megtörténik Zsivkov leváltása, a helyére Mladenov kerül. Egy héttel később leváltják Zsivkovot az államfői tisztségből is, helyére szintén Mladenov kerül.
bal oldalon Petar Mladenov, jobb oldalon Todor Zsivkov
az 1989. november 10-i pártértekezleten
A november 10-i nagy esemény azonban robbanást idéz elő, az új pártvezetés képtelen immár az eseményeket ellenőrzése alatt tartani.
S hamarosan az események magukat a puccsistákat is elsodorják. Mladenov alig pár hónapig képes az élen maradni, Már 1990 áprilisában kénytelen lemondani az államfői tisztségről egy korábi botrány miatt. Előtte pedig, még februárban, a pártvezetői posztját is elveszti, majd áprilisban a Bolgár Kommunista Párt átalakul Bolgár Szocialista Párttá, s Mladenov már be se kerül az új párt vezetésébe.
A többi puccsista nyugdíjba vonul. A leghosszabb ideig Andrej Lukanov képes a politikában megmaradni, 1990-bent ő az ország miniszterelnöke, majd a Bolgár Szocialista Párt egyik meghatározó vezetője. 1996-ban, máig tisztázatlan körülmények között, meggyilkolják.
Én pedig mit csináltam november 10-én Zsivkov leváltása alatt? Egyedül voltam otthon, korán mentem haza aznap az egyetemről, s éppen sonkás-sajtos melegszendvicseket készítettem, miközben a Szabad Európa Rádió bolgár adását hallgattam. Onnan értesültem először arról, hogy mi történt.
ebben az épületben laktam 1989-ben
A legviccesebb: ma az 1989. november 10-i esemény megítélése szinte általánosan negatív a bolgár társadalomban. A “balosok” szerint: minden jobb volt a kommunizmus alatt, a “jobbosok” szerint meg semmi sem változott, a komcsik máig hatalmon maradtak.
Amikor Zsivkovot az otthonából vezetik le a lépcsőfordulóban szeretett volna valamit a kamerába mondani mert odafordult de nem engedték neki. Vajon mit akart mondani? Nem érdekes.