A hajléktalan ott állt a templom előtt. Várta a miséről kijövő hívőket.
Kéregetett. Az öreg nyugdíjas néni a zsebébe nyúlt és átadott pár forintot. A hajléktalan a földre dobta az aprópénzt és ráförmedt a nénire “nyanya, te még nálam is rosszabbul álsz, baszdmeg!”, majd hangosabban, hogy minél többen hallják “szedd fel a szaros pénzedet, szükséged lesz rá”.
A néni csendben, derüsen, de egyfajta fájóan üveges tekintettel lehajolt összeszedni a sáros földön szétszóródott érméket. Egy kutyát sétáltató fiatal férfi segített neki. Közben a hajléktalan sátáni kacajjal távolodott.
Pár másodperccel később hirtelen fékezés és csattanás hallatszott. Hamarosan jött a hír: egy részeg rongyos alak szabálytalanul az úttestre lépett és az érkező busz már nem tudott megállni, a kiérkező mentők már csak egy hullát találtak a helyszínen.
A templom felett a felhők felszakadoztak és parkban játszó kutyák a szokottnál vidámabb játékba kezdtek. A remény illata szétáradt.