BircaHang

Annak idején a késő kádári korban volt egy film, melyet mindenki szeretett a baráti, ismerősi körömből – ez az 1980-as Breaking Glass című angol film (a magyar mozikban Üvegtörők címmel ment). A film tulajdonképpen egy koncertfilm beleágyazva egy dramatikus történetbe: a tehetséges énekesnőt elkapja a hírnév, hűtlen lesz magához, elkezdi élni a luxuslumpenek életet, majd… Tovább »

A 90-es évek közepéig még – mai szemmel – megdöbbentő szabadság uralkodott Hollywoodban. Pl. egy színész eljátszhatott bármilyen szerepet! Sőt, viccelni lehetett egy csomó kötelező üggyel is akár. Persze akkor is volt “vörös farok”, lásd minden filmben legalább egy holokauszt-túlélő, gonosz nácik, szadista szovjetek, csúnya arab terroristák, stb. De mégis: lehetett azért viccelni. Ez jutott… Tovább »

Ül otthon a házaspár járványkaranténban, ekkor megszólal a férfi: Lefilmezlek a telefonommal. Oké, kezdjek vetkőzni? Nem, nem olyan film. Valahogy így kezdődhetett az új angol sci-fi film készítése. A férj írta a forgatókönyvet, ő az operatőr (a telefonjával, nem vicc), s persze ő a rendező. A feleség meg az egyetlen főszereplő, sőt szinte az egyetlen… Tovább »

Az orosz filmművészetnek két szakasza volt eddig. Az első a műszaki minimalizmus. Azaz nagyon olcsón filmet csinálni. Ez jó lehet drámai műfajokban, de bárhol máshol, ahol mégiscsak szükség van a valóság érzékeltetésére, ott ez a nevetségességet és gagyiságot hozza csak elő. Az eredmény kb. olyan lesz, mint az Isaac Asimov magyar sci-fi adaptáció, a Halhatatlanság… Tovább »

Nagy csalódás a Fake Famous című film. Pedig nagyon reklámozták alternatív médiák. Bárhogy is értelmezem, én egy szál rendkívüli leleplezést se látok az egészben. A filmkészítő tegnap született, hogy rácsodálkozik, a reklámok nem a valóságot tükrözik? A film lényege: ismeretlen emberekből sok erőfeszítéssel és pénzzel híres embereket készítenek, majd ezek tényleg híresek lesznek. Na és?… Tovább »

A friss Bliss című film kapcsán a divat az ami zavar. Nagy a divatja ennek a témának, a virtuális valóságunk témának. Én pedig utálok divatos lenne. Bár nem vagyok analitikus filozófus, s nem Wittgeinstein a kedvencem, itt bizony pontosan arról van szó, hogy a szavak jelentése hordozza magát a problémát, amit aztán elkezdenek mindenhonnan elemezni,… Tovább »

Megnéztem A nagy hekk című filmet. S a véleményekból úgy látom, az emberek nagy része félreértette az egészet. A fő tévedés szerintem az, hogy ezt az egész ügyet valamiféle választási csalásnak hiszik. Pedig egyáltalán nem az, még a legtágabb értelemben sem az, azaz még a “szavazatvásárlás” kategóriába se fér bele. Miről is van szó? A… Tovább »

Megnéztem a Borat második részét, ill. nem az egészet, mert a film közepén elaludtam negyedórára az unalomtól. Ez eleve egy rossz jel humorosnak szánt filmnél. Szóval a második rész az elsőnél is rosszabb. De az legalább még eredeti ötlet volt, míg ez a második rész folyamatos önismétlés. Persze vannak vicces pillanatok most is – pl…. Tovább »

Folytatás. A felebarát szeretetének félrértelmezése gyakori. Utálom Lars von Trier munkásságát, egyetlen filmjét bírtam végignézni, a Dogville–t, ami persze szintén egy iszonyúan rosszul megcsinált “film” – idézőjelben, mert az egész valójában egy színdarab próbája, nem film -, de legalább a mondanivalója értelmes. (Egyébként Trier haverja és elvtársa, Thomas Vinterberg valamivel jobb filmeket készít, de azért… Tovább »

Korábban néha megesett, hogy hetente 4-5 alkalommal mentem moziba. De a legrosszabb esetben is mentem moziba heti 2 alkalommal. Továbbá rengeteg filmet néztem tévében. A változás 2007 körül állt be. Immár szinte minden letölthető a netről. Az utóbbi 13 évben összesen kevesebb mint 10-szer jártam moziban, s mondjuk összesen láttam talán 20 filmet tévében. Amit… Tovább »